Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-04-10 / 10. szám
155 franczia chaise de poste többnyire parókás postillonokkal és az angol fogatú caléche két jockeyval. — Kocsi, ló, befogás, bérruha tekintetében nagy a változatosság; de egészben véve tökéletesen szépet keveset lehet találni. A fogatok a gyep közepén foglalnak állást. A kocsisok többnyire kifognak, és neki gyürkőzve lovaikat dörzsölik. Ellenben a kocsik tetején sans géne foly a mulatság. A províziókat tartalmazó kosarat előveszik, s a jó kedv és a zaj—a kiürült pezsgöpalaczok számával nöttön nő. Az uracsok—a franczia aristokratia színe java—egyik kocsitól a másikhoz teszik látogatásaikat. Fogadás többnyire csak az itt tartózkodó nagy számú angolok közt történik. A tribuneön, valamint a futó lovak számára és teheregyenlítésre bekerített helyen csak a valódi kedvelöket lehet látni, — és ezeket se nagy számmal. — A nép maga nagyon kedveli a toronyversenyeket. A franczia jellemében fekszik, hogy mindig „emotiót" keres; s erre az itt gyakran előforduló veszélyes elbukások elég alkalmat nyújtanak, A versenyző lovak angol telivérek és félvérek, de sok jó bcífulcti származású is van köztök. — A franczia úrlovar általában nem jól lovagol; vagy könnyen kiesik a nyeregből, vagy önkénytelen összevissza rántja lovát. A félénk még legjobban jár; lovát veri, küszködik, de jól megfogja, nehogy neki menjen valaminek; igy nem Ő a hibás , hanem a ló, melly nem akar ugrani.—Mások elfogultságukban nem segítenek magukon eléggé, és így okvetlenül elbuknak. A la marchei futtatások második napján egy külön fogadásban Vicomte de Merlemont lovát szintén talán nem a legjobban vezetvén a nagy riviérenek : a közönség nem akart tágítani s olly tömegben nyomult utána esernyővel, bottal, hogy ló- és lovasnak a kegyetlen iitlegek után már nem maradt helye az ugrásra; a vízbe esni pedig már kezdettől fogva nem levén kedve, — így ez a legeredetibb látványra adott alkalmat. Szintén ez nap a Prix de Marnesben H. de Pierres, a legjobb úrlovar, a kcdvcncz Irish Boy-t lovagolta. — A ló hátuljával a kőfalon felakadva fejtetőre bukott, és mindketteje annyira összenyomódott, hogy messziről úgy látszott, mintha a földbe fúródnának. Mielőtt segítség érkezhetett volna, ismét lovon ült és vérben úszó arczal a brooknak lovagolt. A ló nem akart ugrani; a közönség most, az előbbi esettel ellenkezőleg, gátolni akará a vakmerőt, ki lovát ismét az akadálynak fordította; de most gyönyörű ugrással átkelt s a versenyt végig lovagolta.—Bár nyertes nem lehetett, mégis mindnyájan csak vele foglalkoztak. Minden versenyben volt több bukás, vagy nevettető körülmény, mik azonban elmémben már meglehetősen összezavarodtak. — Tudtomra eddig csak két eset fordult elő, hogy a lovast elvinni voltak kénytelenek. I. Prix du Chatean (Handicap); 5700 fr. k. b.; minden ló számára; 6000 meter (piste des Handicaps.) C h u r c h-L a n g t o n, gr. Loriol tulajdona, egyedül érkezett be. II. Prix des M a r n e s ; úrlovarok , 2000 fr. k. b.; 3000 meter , (piste des prix ä réclamer.) Indúlt 3 ló. 1-sö Jambe d'Argent, lov. tub gr. Cossette, 2-dik Etincelle , lov. St. Germain , 3-dik Irish Boy , lov. Pierres. III. Pari particulier, Vcte de Talon és Vcte de Merlemont közt; beérkezett az első tulajdona Shy lock, lov. St. Germain. (Piste des prix á réclamer.)
