Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-10 / 10. szám

153 el agancsaikat, habár néha később is találni még fej-ékesekre. Azt hiszem, hogy az agancs-elvetés természeti szabálya itt nem olly átalános, mint hidegebb égalljú országokban , miután nem egyszer tapasztaltam nevezetes kivételeket, mind a samburnál mind a pettyes őzeknél. Most már ráértem megkérdezni kalauzomat, mialatt ez a szarvasokat törte fel, mit jelentsen az az említett féreg a sambur agancsában? „Hát uram, felelte, illy esztendőtájban az öreg sambur agancsának tülke alá fehér féreg veszi magát, mi annyira csiklándja és ingerli őt, hogy nincs nyugta, míg a fákon le nem dörzsöli; a féreg kiesik ekkor s a szarvas megcsillapodik." —Nem használt semmi ékesszólásom meggyőzni őt, hogy az agancs elvetése természeti rendes szabály. A nap magasan állott már, midőn a szarvasokat ágakkal és haraszttal fedve el a keselyű éles szeme elől, s néhány fát a helyek megjelölése végett jól megpörkölve — haza indultunk. A sambur húsa SZÍVÓS és ízetlen, de nyelve és velős csontja jó falat. — Ezeket magam számára fenntartva, a húst a falu népének engedtem át, kik darabokban hordták haza az erdőről s boldogok voltak, részesülvén a ritka szerencsében, hogy húsételben dőzsölhetnek. Közép-Indiában a samburra s egyéb erdei vadra tett lesjáratok nagyon fáradalmasak. —A hegyoldalakat ellepő magas fü s a fák tövér lombozata a hives idényben (octobertől marcziusig) a járást és így a cserkészetet rendkívül nehézzé és többnyire sikeretlenné teszi; s csak marcziusban, midőn a csordapásztorok a füvet leégették, hogy a friss sarjadás a száradt kérők boglyái alatt meg ne fuladjon — az erdők a vadász előtt csak akkor nyílnak meg. E fü- és harasztégetés sötét éjeken szép látvány. Égő hegyeket lát a szem mindenfelé; a tííz néhol csak keskeny veres vonalakban kanyarog, mindig nagyobb és nagyobb tért foglal, gyakran ős óriási fákat is meggyújt s nem ritkán egész nagy erdő lánggal ég. A hegyoldalak e lepörkölése egészen más színbe öltözteti a vidéket. Hol elébb csak alig néhány ölnyire lehetett látni, ott most a messze terülő térségen csak leégett fák romtörzsei tűnnek fel; de a talaj kormos hamvas felszínét csakhamar tövér növényzet zöld szőnyege borítja el. — A cserkészetnek azonban most más nehézsége keletkezik az — iszonyú hőségben. Nemegyszer, midőn valamelly falka meglopásában fáradoztam , olly érzéssel dőltem végig a fűben, hogy inkább itt kívánok nyugodtan meghalni, mintsem a legbizonyosabb lövés kedvéért egyetlen egy lépést is tegyek. Az izzadság patakban omlik az emberről; a szemgolyók fájnak az irgalmatlan veröfénytől; a tüdők, mintha csak szétfeszülni akarnának, olly erőszakosan dol goznak ; a szájat és a torkot türhetlen szomj száritja ki. Inni, csak inni, ez az egyetlen vágy. De minél többet iszik az ember, annál nagyobbá válik szomja. — S ki e vágynak mohón enged, nem csak a gyaloglásra válik képtelenné , hanem bele is betegszik. A bennszülött vadász szomjoltásának ez a módja. Vesszőt vág, ennek végén a héjat meghasogatja s fogkefeszerü eszközt készit belőle. Ezt vízbe mártja s kimossa vele száját és torkát, dc anélkül, hogy csepp vizet is nyelne. Aztán, ha csak szerét