Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-03-30 / 9. szám
141 forróbb óráira esik. — Mert illyenkor a vad kevésbé mozgékony és az árnyékot nem szívesen hagyja el, — miért is könyebben közelíthető s czélba vehető. De a vad felkeresése az indiai nap izzó sugaraiban európai embernek olly rémületes feladat, hogy csak kevesen ismétlik az illy kísérleteket. Ep s erős alkotású, fáradalmakhoz edzett testtel azonban illy kísérlet, ha az erő tulfeszitését kerüljük, az egészségnek nem ártalmas. Sőt azt vélem , hogy ez az életmód egészségesebb, mint a forró évszak egész tartama alatt, lég- s napvilágmentes hajlékba zárkózni, az egész napot pedig — az evés idejét kivéve — alvással tölteni, hol nehéz ételek s szeszes italok élvezete, párosulva a mozgás hiányával, a testre üdvös hatású nem lehet. Az enyémhez hasonló vállalat megkezdése előtt azonban bizonyos készületekről gondoskodni szükséges. — Az edzett test magában véve szép dolog ugyan, és a valódi szenvedélyes vadászt testi fáradalmakra való kilátás soha sem fogja ingerlő sportélvezettől visszatartani : de azért tapasztalt emberhez mégis illő, hogy magát illy alkalommal is minden a viszonyoktól engedett comforttal környezze. A főkellék egy jó, hűvös sátor. Ha ez anyagra és szerkezetre nézve sikerült, majdnem azon kényelmet nyújtja , mellyet saját házunk. — Igaz , hogy az Indiában használni szokott két szobából álló sátor a szekér nagy részét elfoglalja : de ezen egy hátrány mellett megfizethetlen kényelmet nyújt azon időre, midőn nem vadászunk. A sátor után legfontosabb az élelmezés; erről lehető legbővebben kell gondoskodva lenni. De tapasztalt angol sportsman ezt úgyis tudja s így nincs szükség erről bővebben szólnom. Harmadik kellék a szekér. — Hegyes vadonokban utazásra legalkalmasabb az Öszvérfogat. Jó öszvérek azonban ritkán találhatók. Ezek után következnek a ponyk, mellyek könnyen hoszabb időre is bérelhetők.—'Az ind „Tattoo" munkabíró gonosz kis állat. Bár többnyire túlhajtva rosz bánásmódban részesül, mégis másrészt sok becses tulajdonnal bír. Lépése olly biztos mint a macskáé; a hideg s meleg minden szélsőségeit türi; sohasem gyengélkedik és bámulatos súlyú terhet nagy távolságra mindig egyenlő lépésben elbír, e mellett tartása úgyszólván semmibe sem kerül. — Alig veszik le róluk 30 angol mértföld napijárat után a 160—200 fontnyi terhet és azonnal összekapva, mint az ördögök támadják meg egymást. Minthogy sajátságaikat ismerik már, nem szokták őket ez ártatlan mulatságban háborgatni, kivéve ha három egyesül egy ellen, melly esetben kövekkel űzik szét; a verekedés megszűntével aztán nyugodtan legelnek és csak lenyugvás előtt következik még rendesen egy kis csetepaté. April közepe táján hagyám el állomási helyünket és sátoromat az első éji szállásra egy 30 angol mértföldnyire fekvő falucska közelében ütém fel, lombos fák hűvös árnyékában. Estebéd előtt a Nerbudda ezüst hullámaiban megfördöttem s fördés után egy horgon fogott „ Mahseert"jó étvágygyal költöttem el. Nem szándékom olvasóimat valamennyi sportkalandom naplójával úntatni. Az indiai sportról irt számos munka olvasása után azt vélhetnök, hogy India a sport Kánaánja, hol Péter bő halfogása, Ferriéresféle vadászatokkal kellemesen váltakozik: — valljuk be azonban őszintén, hogy a jó napisport itt is, mint mindenütt, csak ki-