Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-03-30 / 9. szám
139 vik. Az ártalmas vadakat rendesen machannal (mellyről alább leend szó) ejtik el, az utóbb említett vadakat pedig lesből, szokásos legelő s ivó helyeiken. Illy módon a vadak roppant számát ejtik el évenkint. Miután a shikarik vadászati ügyességök folytán sok pénzt keresnek, igényeikkel a sportsman irányában többnyire igen szerénytelenek. Ki azonban utasításaikat figyelemmel követi, más alkalommal ugyanazon kerületben már nélkülözheti őket, főleg ha a benszülöttekkel egyetértésbe s barátságos viszonyba lép. Küldönczöm, kit a shikari felkeresésére utasítottam, útban találta őt, midőn ép egy éjjel lőtt párduczot szállított haza. Azonban a törvényes lődíjt valamivel meghaladó öszszeg ígérete könnyen rábírta öt, bogy a kerület székhelyébe utazását elhalassza s szolgálatomba lépjen. A nagy felkelés óta sok benszülött, kik előbb elefántokat tartottak s azokat ismerős európaiaknak pénzért s jó szóért kibérelék, részint kivégeztettek, részint annyira elszegényedtek, hogy e drága házi állatokat többé tartani nem képesek. — Azon kevesek kik most is tartanak még elefántokat, ezeket — a győzők és leggyőzöttek közt még mindig uralgó feszültség miatt európaiaknak nem szívesen kölcsönzik. Ez alkalommal tehát minden, egy jól betanított s nevezetesen a tigrisvadászatnál nélkülözhetlen elefánt bérelhetésére tett kísérleteim meghiúsultak. — A kormány által a hadsereg pogyászának szállítására tartott elefántok egyikét megkaphattam volna ugyan, de ezek vadállatok vadászatára nincsenek betanítva s tervezett kirándulásomnál illy be nem tanított elefántot használni őrültség lett volna. Mindazonáltal, a kormány által hadállomásunkon tartott huszonöt darab ele fánt felett szemlét tartottam. A shikari által elejtett párduczot fatámaszok segítségével lábaira állittatám, úgy hogy ez egy élő párduczhoz körülbelül annyit hasonlított, mint a londoni szabómühelyben kiállított báb egy valóságos divathőshez. Ezután különösen arra figyelmeztem, a 25 elefánt közül mellyik marad legközönyösebb a „rémitő macska" iránt. Csak egyetlen egyet—egy birmán fajú nőstényt sikerült a felállított hulla közelébe hozni. — E példányt még nem rég hozták ide a kormány egy más méneséből. A párducz közelébe érve, ezt minden félelem nélkül jól oldalba rúgta s azonnal meggyőződött az irányában elkövetett csalásról. — Az állat ápolójának borravalót adván, megtudám, hogy „Kali" már nem egy elejtett tigrist látott s ezek vadászatára biztosan használható. Ez alkalommal egyszersmind megtudtam, mikép ejté el leendő kalauzom a párduczot. Nem messze szülőhelyétől, melly falucska egy — köriilbelől két angol mértföld átmérőjű síkságon fekszik, mindennemű bokrokkal benőtt s számos, Toria nevű barlangoktól átfúrt sziklacsoportozat emelkedik. E területen a shikari, hosszú s tett dús életének folytán eddig már 52 párduczot, mindannyit ugyanazon módszerint— ejtett el. E sziklacsoport tudniillik tigrisektől, medvéktől és általában a vadállatok minden nemétől hemzseg. — Alig esik el egy , már a megürült barlangot éjjel más foglalja el. Ugyancsak éjjel a párducz is leszáll a magaslatokról, bejárja a környék faluit,
