Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-30 / 9. szám

135 XIX. Négy hónapig Francziaországban utazván, 1861 nov. 18-án tértem vissza Batnába. Alighogy megérkeztem , sürgős látogatásokat kaptam különböző vidéki araboktól , kik szokás szerint arra kértek , hogy mentsem meg az oroszlyánoktól, mellyek őket irgalom nélkül adóztatják. — Bármilly sürgősen kértek, négy napi nyugtot vettem magamnak, hogy ez alatt látogatásim végezhessem; ez azonban letelvén, készületeket tettem egy új kirándulásra a hegyek közé. Szerencsétlenségre az idő kedvezőtlen volt; a hold fogyó félben levén, ez sem kedvezett; a nagy szárazság megkeményítette aföldet, s jóllehet minden éjjel haliám az oroszlyánok ordítozását, egyet se láthattam, s így kényszerülve voltam minden eredmény nélkül Batnába viszszatérni. December 11 ikén ismét útra keltem; zuhogó esőben indultam Borzoliba, melly Lambessától kilencz kilométernyire esik délkelet felé ; a hold első negyedében volt. Délután négy órakor egy tanyához értem; az eső záporként szakadott s késő is lévén, hogy az nap állásra mehessek, kénytelen voltam egy sátor alatt alunni, de egész éjen hal lám az oroszlyánok ordítását s előre Örültem a közeli találkozásnak.— Másnap bejártam az utakat és ösvényeket, a Borzoli éjszaki oldalán számos fris nyomra akadtam, mikből gyors sikert következtetők. Este egy zöld cserbokorba állottam lesbe s lovamat e helytől hat hét lépésnyire erős czövekhez kötöttem. De az éj minden esemény nélkül telt el, s nem hallottam egyebet mint a sakálok vonitását s egy roppant hyéna kiáltásait, melly hasonlókép résztvett az éji hangversenyben. 13-dikán újra nyomozáshoz fogtam s napkeltekor már elkezdtem minden utat öszszejárni, mit eddig nem is ismertem; a Borzoli és Blacher minden rejtekét felkutattam a nélkül, hogy legkisebb nyomukra akadtam volna.—A begy tetején azonban egy nöstyén oroszlyán nyomaira ismertem , mellyek az ormon haladva engem a borzolai rejtekek felé vezettek, Lambessától nyugotnak három kilométernyire. Erre folytatám utamat, a forrás felé irányozva lépteim. A forrástól kétszáz méternyire egy arab törzs tanyázott. Az arabok közeledni látván elömbe jöttek , hogy szokás szerint köszöntsenek.—Aztán körülöttem letelepedve elbeszélték, hogy naponként mennyit szenvednek az oroszlyánoktól; épen délután három óra volt. E pillanatban sirva érkezett két aszszony egy ökör bőrével, mellyet az oroszlyán a mezőn megfojtott s fényes nappal félig megevett. Azonnal a mészárlás színhelyére mentem s könnyen felismertem, hogy ép az a vad garázdálkodott, mellyet én üldöztem. Az elköltött részekből láthattam, hogy az oroszlyán teljesen jóllakott, tisztán következtetém tehát, hogy addig nem-nem jő el, míg ismét meg nem éhezett. Viszszatértem Borzoliba, hogy magammal vigyem vadászkészletim s aztán ismét Borzolába jöttem s egy keresztútra lombos cserbokor mögé helyezkedtem.—A hold fényesen ragyogott, a levegő azonban éles volt s éjszaknyugoti szél süvöltött; éjfél tájt a szél elcsendesült s nagyon is csípős dér szállt le ; reggel hét órakor a légmérö két fokkal a fagypont alatt állott; egyébiránt egész éjen semmi említésre méltó sem történt. A 14-dik és 15-ike közti éjre két élő csalétket, egy öszvért és egy lovat vittem ki magammal.