Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-30 / 9. szám

137 ideig szokott tartani, fél tizre egészen elvonult, a felhők szétoszlottak, s a hold újból ragyogtatá fényes tányérát. Negyed tizenegyre különböző időközökként orditást hallék , később még többet, mellyek aDzsebel-Juara éjszaknyugoti része felől hallatszának.—Három negyed órával később meggyőződhetém, hogy az oroszlyánok csak egy kilométernyire vannak rejtekemtől s hogy egész erőből ordítva mindinkább közelednek. Képzelhető az a borzasztó helyzet, mellyben három óra hoszszat valék kényszerítve a lehető legteljesebb mozdulatlanságra, kitéve a szúnyogcsoportok ezreinek, mellyek folytonoson meg-megrohantak elviselhetlen csípéseikkel, ugy hogy bizonyára nyugtalanul vártam azok megérkezését, kikért illy állapotra szátnam el magam. Végre éjfél felé két nőstyén oroszlyán mutatkozott s kémlelődött leshelyem körül, de a legnagyobb óvatossággal — az oroszlyán bármilly biztos helyen legyen, soha se hanyagolja el a körültekintést — a végett hogy minden gyanús körülménytől , melly nyugalmát zavarral fenyegetné, elillanhasson. — De bár a holdat egy kis felhő fátyolozá, nemsokára valami sötét majdnem idomtalan tömeget láttam lassan előre mászni az öszvér darabjaihoz, hol azonnal falni kezdett. A felhő, melly az imént a hold előtt lengedezett, hirtelen tova tünt s a teljes fényárban egy pompás nőstyén oroszlyán állott előttem, ráborulva az öszvér bullájára. Keresztezett faj volt fakó- és feketéből. Tetszés szerint választhatám a helyet, a hol találni akartam, a jobb oldalra czéloztam, melly egészen fedetlen volt előttem s a lövés eldurrant. A megsebesült vad néhány szökést tett s alig ötven lépésre Öszszeomlott. Hoszszasan nyögött, felegyenesedett s még néhány perczig küzdött a balállal, aztán hoszszú fájdalomnyögéssel újból összeesett, hogy soha többé fel ne emelkedjék. Lövésem s utolsó lehellete közt alig volt húsz perez; a szétpattanó golyó mintegy agyonsújtotta. / Uj győzelmet remélve, újra töltém fegyverem s egész éjen leshelyemen maradtam, jóllehet nagyon alkalmatlan volt a bűzös kigőzölgés , mit a folyam minden eső után terjeszt, magával hozva s a téren széthintve mindenféle állati maradványokat. S nem is volt más meglepetésem, minthogy egy kurta kigyó hozzám súrlódott, térdeim közt suhanván el, de ez a meglepetés nekem a legkellemetlenebb érzéseket okozta, mert a csúszómászóktól, mint olly sokan mások is, természetes irtózást érzek. 27-ikén reggel bét órakor az arabok tömegesen tódúltak előre, hogy megtudhassák lövésem eredményét, mert a lövést ők is hallották. Ünnepélyesen megtiltám, hogy tovább menjenek s rendelést adtam, hogy engem a térségen várjanak meg; türelmetlenségök morgolodó kiábálásba tört ki. Ekkor elindultam, hogy az elhullott vadat nyomászszam. A sürü sebvér s gyakori eséseivel felkarmolt föld hamar és könnyen vezetének. Oroszlyánom bal oldalán feküdt egészen megdermedve, szája sáros füvei, habbal, vérrel volt tele. Oda rikkantottam az arabokat s ezek azonnal szokások szerént elkezdtek a bulla körül 9*