Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

125 vastagok és szederszinüek; homloka keskeny, feje kicsiny." Többi szépségeit nem emiitjük. Kalandok annyi valószínűséggel irva ritkán fordulnak elö s rég ideje, hogy nem szóltunk illy jeles könyvről, mellyet nem tudunk eléggé ajánlani olvasóink figyelmébe. Angolból. D. Farkas. Kecskeméti vadászatok 1862-ben. (Vége.) Kecskemétről nyugatéjszaki irányban körülbelöl 3 órányira fekszik a jászladá­nyiak tulajdonához tartozó benei puszta.—A talaj homokos; vidéke : zöldbe burkolt homokhalmok, itt-ott viztartó mélyedésekkel, néhol apróbb nagyobb nádasokkal tar­kázva, sivány homokja pedig ültetvény nyárfaerdőkkel élénkítve. A múlt évi szelíd november hó egyik kellemes napján reggeli 6 óra tájban az úgynevezett budai kapun, hat diszes úri fogat, tizenegy jó neki készült vadászszal ro­bogott kifelé. Részt vettek e kirándulásnál — mellynek érdekes czélja ezúttal tüze­tesen rókakopászat volt — városunk kitűnőbb egyéniségei, köztük az igen tisztelt Kiss Miklós úr, továbbá nevezetesebb birtokosaink sorából : Herczegh Károly, Sár­közy László , Fórián Károly, Szeley Kálmán, Muraközy József, Keményffy Pál, Muraközy János, Csillag Sándor urak, mindannyian kitűnő lövészek és vadászat­kedvelők, habár egytől egyig nem szenvedélyes vadászok is. Búra hajtanok le fejeinket, ha e gonosz világban önakaratunkból mozzanato­kat nem bírnánk előteremteni, mellyek ereinkben a vért, kebleinkben a férfias ön­tudatot fölmelengetni s e kurta élet zivataros egét időnként, hacsak rövid perczekre is, derültté tenni képesek nem volnának. Fegyvert kezébe annak, kire az élet sötét gondjai nehezülnek. A vadászat él­ményein kivül a szórakozás legtöbb neme csak nyegleség. — Maga az örökké dicső természet, mellynek szemléletével s gyönyöreinek élvezésével a nemesebb értelem­beni vadászat szoros kapcsolatban áll, költői emelkedettségre hangolja az emberi lelket. Kiindulásunkkor az éj homálya még csak ernyedöben volt; azonban , midőn már kanyargó egyenetlen útvonalunk a sivatagba ültetett s most szépen díszlő „czet­hali" szöllőskertek közül, továbbá az új erdők és szakadatlan buczkások tömbjeiből kibontakozott : a nap első aranysugarainál, mellyek verőfénye alatt az olvatag dér ragyogó gyöngy cseppekké alakúit át, alföldi tájképeinknek gyönyörű egy panorámá­ja tünt szemeink elé. Az első négyes fogat e pillanatban hajtott fel egy erősen begyepesedett magas homoktorlasz tetejére s ez oldalkanyarodást a többi fogat is követvén, másfél órai sebes hajtás után egykét pillanatig megállapodánk, hogy a felkelő nap bibor fényé­től körülsugározva, egymást szívélyesen köszönthessük.—Izzadt lovainkat gőzfelhő boritá s zablát rágva a habzó tajtékot hófehér rongyokban röpiték egymásra s türel­metlenségük miatt tovább nem szünetelhetvén , sebes vágtatva hajtottunk kitűzött czélunk felé. A láthatár mind nagyobb körvonalakban tárult föl előttünk s e vonalak diszes

Next

/
Thumbnails
Contents