Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

117 Soha se voltam az Opasni romokig s azt is tudtam hogy oda semmi járt ut nem vezet; távolról láttam ugyan e romokat, de sokkal távolabbról, hogy sem hozzá vethettem volna a körülte fekvő szakadékok nagyságához. — Egy egész század minden veszély nélkül merészkedhetett oda hatolni; de két lovas magára, én t. i. és vadászom , mert igy szoktam kijárni, azt megnem kisérthette. A kísértés nagy volt s bár kíszámitám, hogy a romok szállásomtól legalább tizenkét kilométernyire feküsznek , elhatároztam oda menni, a lehető legnagyobb elővigyázattal. A kozákok , hogy utjokat rövidítsék, arra jöttek s innen gyanitható volt, hogy a vidék legalább ideiglenesen kitisztítva a tekergőktől. A csapat ez ut által legalább is harminczhat órát nyert. Az Opasni rom egy szakadék meredek martján állott, mellynek fenekén a Kuksza csörgedezett; e kis folyó látta el vizzel a staniza körüli három víztartót.— Biztos voltam tehát hogy vizet találok s ez volt minden mit kívántam, mert egy jó lóval, melly legalább huszonnégy óra óta ivott — háromszáz lépés előnynyel, mindig menekülhetni azoknak a leskelődő tolvajoknak*) üldözésétől, tartson az bár húsz kilometert. Az nap este nyolcz órakor—azon ürügy alatt, hogy a staniza szomszédságában látogatást akarok tenni, két napi szabadságot nyertem. Fegyvereim ki valának tisztítva , lovaim felnyergelve s a nyeregben az élelmiszerek : thea, czukor, só, kenyér és rizs. Jarasoff nevü vadászom ajtóm előtt állott, hogy utolsó parancsaim átvegye. — Menj a parancsnokhoz s kérdezd meg a takarodó utáni jelszókat. —Még el se készitém szivarom s már viszsza tért. — Szent Jeromos és Derbent — hadnagy úr! Inkább szereltem volna Szent Hubertet, de ez a szent nem szerepel a mi görög naptárunkban. — Jól van — mondáin — adj még egy csésze theát; egy óra múlva indulunk. Ez idő alatt szoros vizsgálatot tarték lőszereim és fegyvereim — különösen revolverem és puskám felett, melly Greener Wilmos remek müve volt. A jobb csővet özseréttel, a balt pedig egyes golyóra töltöttem meg. Ezt elvégezve felöltém cserkesz ruházatom, tizenkét golyós és harmincz őz serétes töltést tettem zsebembe s szobámból kiléptem , utolsó pillantást vetve egész felszerelésemre, amúgy vadászértelemben, amint Houdetot gróf „Le chasseur r u s t i q u e" czimü kedves munkájában ajánlja. Künn minden készen állott , a lovak készen tartva s a kis ember, kit pár hét előtt szolgálatomba fogadtam, két bulldogom nyakára hajolt, hogy azokat viszszatartsa, végre az ajtóban a ház ura, neje és gyermekei állottak, kik nekem jó utat kivántak : semmi sem hiányzott a képletből. Az indulás percze elérkezett s én és Jarasoff nyeregbe ültünk. Zabiázni kezdém lovam s miután néhány lépésre hátráltattam, néhányat ugrattam előre. Vadászom is *) Bizonyosan azokat az ügyes és szemes cserkesz őrszemeket érti itt az orosz iró.