Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-10 / 7. szám

107 keres, rágicsál, — ime a keserű füvek használata; a szegfű virág orvosi szer, az állat nem eszi csak ha beteg s olly bajban szenved , mire ösztöne e füvet ajánlja , — ime az izzasztó szer természetes érvényesítése. Hát a kutyát hányszor látjuk hogy füvet eszik, pedig húsevő állat stb. Csenderesünk legyen élés- és gyógyszertára, legyen kedves és nélkülözhetlen tanyája a vadnak — s hogy ezt elérhessük: Vessünk bele fümagvakat, mezei komocsint, csibehúrt és sárkelepet, pipacsot , búzavirágot, szegfűt, farkasalmát és spárgagyökeret, kökörcsényt, csalánt, angol perjét, kölest és hajdinát, muhart és vadsalátát, búzát, repczét, őszi tavaszi árpát, murkot és sárga répát, turnipset és krumplit, brioniát és thúját s nefeledjük a komlót és a lóherék minden nemét. Mindezekből a mit csak lehet — azt mind. E növények, természetükhöz képest a fa- és bokorcsoportok szegélyzetébe elhelyezendők vagy az üres terekben tenyésztendök, azokban t. i. a hol fa nincsen s hol tisztás terek vannak. S most még néhány szót a csenderesek kezeléséről. Föltéve, hogy csenderesünk szépen beállott s már tömörül, sűrűsödik: a tavaszi és őszi gondviselésen túl, még van a télre is teendőnk, ha azt akarjuk, hogy telepünk népesedjék s elevenüljön. Szigorú télen, midőn alig van mit enni a szegény fogolymadárnak, a félénk nyúlnak stb. jó lesz időnként egy kis szénát, jóféle illatos bükkönyt, vagy szárított luczernát elhelyezgetni e tisztásokon; nem különben pár messzely elszórandó fűmag, zab, vagy búza is meghozza szorgalmunk jutalmát. Az alábbi rajz egy a múlt évben alkotott csenderest ábrázol, mellynek éj szak és déli oldala 30 öl, keleti nyugati hossza 40 öl, összesen 1200 • öl. Hosszas négyszögben, négy láb széles, három láb mély árokkal van körözve, melly bői a föld befelé hányatott s az egész ben felforditott talajjal összekevertetett s kiegyengettetett. A nyugatéjszak és kelet felé körülfolyó ültetvény (I. sz.) áll mintegy 1200 db. bokor és mintegy 25—30 db. magas fából. A bokrok az ároktól befelé a legkisebbeken kezdve illyképpen vannak ültetve, hogy a törpék elölről s a magasabbra növekedők hátrább felé következnek, a belső szinen szintén illyformán , épen mint kerti parthiákban szokás. Van továbbáll. III. IV. V. sz. kisebb parthie, melly igen sürüen beültetve, domború alakra van az előbb mondott mód szerint szintén bokrokból alkotva, középen néhány magas törzsű fával. A többi apró csoportozatok egyegy faj bokorból egy rakáson 5—15, előbbre délnek 2—3-ból áll. Továbbá egyes magas fák vannak jelezve a tisztásokon. A szabad térek pohánka, muhar, köles, lóherékkel vannak elvetve. A nagy csoportozatok szegélyeit murok, spárgagyökér, répa, búzavirág, pipacs, szegfüvek képezik. Az egyes bokorcsoportok törpe eper és sudaroltványok, hibiscusok, és viritó amigdalusok. Az árkon belül az árok és faültetvény közötti kis tér 1 lábnyi; t. i. sürüen el van száraz gallyakkal torlaszolva, hogy az ültetvény minél sürüsebbnek és szélmentesebbnek tűnjék föl.