Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-10 / 7. szám

103 lomkor, jól felborozva, gyepen, homokon, buczkán keresztül úton és út nélkül, sebesen hajtottak haza felé. A pipa mindegyik kocsin nagyban szerepelt; a jobbra balra eregetett füstfellegeket a szembe csapkodó szél el elkapdosta. — Pista! — szól az egyik vadász kocsisához—azok az urak ott előttünk ugyancsak pöfékelnek ám, mintha felhők közt nyargalnának. — — Dejszen uram, baj lesz ott a mint én vetegetem , felel az észlelő kocsis: a dohányfüst nem ollyan szokott lenni. — S ezzel a lovak közé suhintva, sebes futamban törekedett beérni az elöl robogó kocsit; de e közben már tüznyelvek bujkáltak ki az oldalak, különösen a saraglya rácsai közül ; a fennülők pedig a szembe jövő kemény szél miatt, melly őket az utánuk siető kocsi zörgésének s a vészkiáltásoknak meghallhatásában akadályozá, a bajt idejekorán észre nem vehették. A kocsi hátuljába gázolt takarmányféle — nem tudni miképen —• kigyúlt.—A vészkiáltásokat csakhamar puskadurranás követé, mire a visszatekintő kocsis lovait rögtön megállítván, a vadászok elég jókor, még mielőtt ruháik tüzet foghattak s a veszély komolyabbá válhatott volna, a lángok közül szerencsésen menekültek, de az oldalain már égni kezdő kocsi a rajta volt tárgyakkal együtt veszve látszott lenni, mignem egyik tapasztalt vadásztárs kiáltozására a kocsi—melly elől a lovak , hámistrángjaik elvagdosásával, jó korán elhajtattak — n&gy sebtiben felfordittatott s illy módon a töltött fegyverek, puskaporos tülkök, vadásztarisznyák stb. némelly részben jól megperzselve ugyan, de minden további veszedelem közbejötte nélkül, megmentettek. Tűzoltáshoz víz helyett a homok sikerrel használtatván, maga a kocsi, némelly jelentékenyebb sérülései mellett is, hazáig szolgálatképessé megmaradt. Voltak mindazonáltal kellemesebb mulatságaink is, noha vadászjegyzeteinkből egy egész évszak kihagyandó, a mennyiben nyári kopászataink a kukoriczásokban s nyárjas erdeinkben, többszöri kísérlet után sem juttattak fölemlíthető eredményekhez. Okait jelen közleményem bevezetésén eléggé kifejtém; azonban késő őszi és téli kopászataink megérdemlik, hogy habár csak hárántékosan is toll alá vegyen. Ezek annyiban voltak érdekesek, hogy legtöbbször egykét nyúlon kivül róka is került a hajtásba s esett el lövészeink fegyvere által. Annyi bizonyos, hogy legvénebb vadászaink sem emlékeznek olly kedvező rókatenyészetre, mint a múlt évi volt. Oka az lehetett, hogy a nádasrétségek végkép kiapadván , a rókaszaporulat minden kigondolható üldözésektől védve volt. A múlt december végéig — a mennyire kipuhatolhattuk — csupán kopóink előtt 15 darab hullott el, ezenkívül lesen és véletlen rábukkanások alkalmával, koczavadászaink által elejtve, több darab rókabör jutott az e nemű üzlet forgalmába, (vége következik.) Gömöry Frigyes. A csenderesekről, í. Országszerte mindenfelé ültetnek, szépítenek, kiki annyit a mennyit megerőltetés nélkül tehet, szépit ez árva hazán, hadd legyen tekintete vidám kies, legyen hol megpihenni a merengő szemnek, midőn az elláthatlan sikon végig tekint, legyen hol