Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda, december 10. 34. sz. Hatodik évfolyam 1862. A dalmandi vadásztaiiya. Tolna vármegyének somogyi-határszélén, Dombovártól északra, Gyula Jováncsától pedig nyugatra, mindkettőtől egy órányi távolban fekszik a dalmandi vadásztanya. Már e szó „tanya" magában rejti a fogalmat, mellyet ama kicsiny és külsejére nézve egyszerű, de elrendezésében vadászigényeknek megfelelő kényelemmel beosztott lakról, hol több tapasztalt sportsman és számos ifjú vadász tölti az idényt, képzetünkben alkothatunk. S ha valaki ezen, észak-keletről pompás fövaddal bővelkedő tölgyerdők, a láthatár többi részén pedig termékeny fennsik által övedzett és kies hegy oldalán fekvő vadásztanya belsejébe s ott a vadászat szenvedélye által egyesitett társaságot látva, annak közepette a vidor szívélyes házi-gazdával b. Döry Lajossal találkozik : lehetlen, hogy a sport nevében az elismerés legmelegebb szavaival ne nyilatkozzék azon férfiú iránt, kinek nemes vadászszenvedélye, fáradozásai s anyagi áldozatok által, egyedül és önállólag sikerült, a még eddig Tolnában soha nem létezett lovas vadászat és kopófalka eszméjét valósítani ; — Csernovics Arzén , b. Orczy és a pesti kopásztársulatebólaiból egészitvén ki a 11 pár nyúlkopóból álló falkát, melly a tulajdonos falkanagysága alatt hetenként háromszor : kedden csütörtökön és szombaton , dicséretes sikerrel működik. A vidék szerencsés helyzeténél fogva azonban a vadásztársaság nem egyedül falkás vadászattal foglalkozik, hanem közbeeső napokon agarászattal, erdei kopászattal és hajtókkal rendezett szarvasvadászattal, melly legtöbbnyire szerdán szokott tartatni, tölti legkellemesebben idejét. A vadásztér , mellyen a falka october 1-je óta működik, szelídebb hajlású dombokkal biró fennsik ; állományára nézve szelídebb agyag, melly azonban az erős 34