Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

n a mint kinek kinek józanabb vagy gyengébb itélő tehetség jutott, de ezután olly szellemi tulajdonná válik, melly más életviszonyokban is szerepel s ép úgy az elméletben, mint a gyakorlatban mutatkozik; s ez a vadászatnak azon képző hatása, melly hajtóvadászatnál vagy holmi burgonyaföldek becserkészésénél nyúlak, foglyok után érvényre nem jut. — Itt nem marad egyéb nyereség, csak azon önhit, hogy fegyverünket biztosan kezeljük s legfelebb még a kivívott diadalok emlékezete. Minthogy ezen játék a vaddal, vagy is a vad meglopása, itélési képességet igényel s ez ismét itélőtehetséget feltételez, ennélfogva felvett tárgyunk olly valami, a mit utasításból megtanulni nem lehet : a vadász vérében kell ennek lennie, mint van a macskáéban az egerészés, a költőében a vers, bár mindemellett is lehet még átalános útmutatást adni, mint példáúl a sakjátéknál. Mindenek előtt a vadnak észleletéből vonjunk következtetést, váljon sokáig maradand-e helyén vagy pedig azt hamar odahagyja-e majd. Az első esetben fontoljuk meg, hogy onnét, a hol állunk, megfelelő lőtávolra észrevétlenül fogunk-e hozzá közeledhetni. A szél iránya, elfedett állás s a talaj minősége e tekintetben fő kellékek s tényezők. Ha helyünk a meglopásra nézve nem mutatkoznék kedvezőnek, úgy a mennyire látunk vagy a mennyire a körülünk levő tért ismerjük, szemeljünk ki magimknak kedvezőbb kiindulási pontot, ahonnét menetünket azután megkezdhessük a nélkül, hogy a vad neszt fogna. — A mint e pontot elértük vagy pedig ha eredeti helyünket kedvezőnek véljük , azonnal elindulunk a vadat meglopni s jó széllel, a legnagyobb csendben és lehetőleg födötten közeledünk hozzá.—Fődolog hogy minden olly

r tárgyat, melly mögött elrejtőzhetünk, ügyesen fel tudjunk használni s csakúgyanis ebben s a lépések zajtalanságában vannak a meglopás legnagyobb nehézségei, mikhez még ama körülmény is járúl, hogy gyakran ha nagyobb számú vad vagy épen egy egész csapat áll előttünk, nem akadunk annyi elfedő tárgyra, hogy valamennyi elől elrejtőzhetnénk. Néha valamelly letört ág is rejtőhelyül szolgál, ha azt t. i. magunk előtt viszszük, de csak olly helyen, a hol a fák s bokrok vannak, mert vigályoson s a merre cserjefa nincs, ott nem sok hasznát vehetjük ; a miért illy esetben nem marad egyéb hátra mint a vadat jól szemügyre vennünk, minden mozdulatára figyelnünk s egyenes tartásban minden hajlongás nélkül közelednünk, de ezt is csak úgy, ha a vad legel vagy feje az ellenkező irányba néz. Ha azonban tekintget, kémei vagy csak esetlegesen is felénk pillant, úgy rögtön meg kell állanunk s tökéletes mozdulatlanságban maradnunk mindaddig, míg ismét nyúgalomba tér s a meglopásra kedvezőbb állást foglal. Vaddisznóknál mellyek rosszúl látnak, de annál jobban hallanak, valamint egyes szarvasoknál s őzeknél leginkább ott, hol a vad egyátalán bátorságosabb, gyakorta sikerül az illy födetlen meglopás, ha a vadásznak olly éles szeme van, hogy a vad legcsekélyebb mozdulatát rögtön észreveszi s a szerint igazodik. Legnehezebb a dámvadat meglopni, mert ez ha valamelly tárgy neki gyanúsnak tetszik, azt félóráig is szakadatlanéi nézi s e mellett még cselhez is fog, mi a rőtvadnak nem szokása. Úgy tesz t. i. mintha legelne, de a pontot vagy tárgyat melly-