Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

92 váll, vastag nyak, kurta csiid, erős és vastag oldalbordák, általában nehézkes előrész szükséges, hogy ez által a ló mintegy elejére nehezkedvén, a hámba vagy járomba jobban befekhessék s így nagyobb terhet is vihessen. Mind e mellett nem állithatjuk bizonyosan, hogy a leírt s minden kellékkel ellátott ló egyúttal sebes és erős is, és szakmányának tökéletesen megfelelő; a mozgási képesség nem függvén csupán a gépi alkattól ; szükséges erre főkép a jó indulat és hajlam is, hogy ezek által tehetségeit kifejthesse. Ezen belső erő , vagy munkáhozi hajlam arányban áll idegrendszere ingerlékenységével, mellynek a mozgó izmokra hatása van. A munkás és jó hajlamú lónak rendesen nagy és élénk szemei vannak, mindenre mi körülötte történik figyel, szája szép, nagy orrlyukai, kis fülei s lábai vannak ; ritkán nagyon kövérek s nem alap nélküli azon megjegyzés, hogy a jó hajlamú lovak többnyire vékony s finom serényüek és farkuak. A rest lovaknak többnyire nagy nehéz fejük s mélyen beesett kis szemük van; fülök nagy s többnyire lecsüggő, mit ritkán mozgatnak ; az orrlyukak többnyire kicsinyek, szájuk húsos, hasuk és farkuk lecsüggő. A kis lovak általában több fáradalmat képesek kiállani, a mennyiben ezeknél az erő és munkaképesség kisebb helyen öszpontosúl, míg a nagy lovaknál ez inkább szétoszlik. A vastag bőrű lovaknak több hajlamuk van sömörrepedmény srühféle bajokra. A fekete lovaknak általában vastagabb s durvább a bőrük, mint az ugyanolly vérből származott bármelly más szinü lovaknak ; miért igen ritkán láthatunk a telivér lovak között feketét, holott a nehéz s teher húzó lófaj közt ez a szín a túlnyomó. Bay Bertalan. A vad meglopásáról. Ha a vadász a legnagyobb óvatossággal s a mennyire lehet elfödötten és lassan közeledik a vadhoz : e cselt meglopásnak nevezzük. A meglopás főkelléke kedvező szél; ezenkívül úgy vigyázzon a vadász, nehogy száraz ágak között járván zajt okozzon s nehogy a vad őt megpillantsa, a miért is csak akkor közeledjék hozzá, mikor fejét tőle elfordítja, vagy pedig ha nyakát lenyújtva legel. — A meglopáshoz egyébként olly jártasság szükséges , mellyre csak hosszas gyakorlással tehetünk szert. Szükséges hogy a vadász illy énkor már jókor meglássa a vadat s mindenesetre előbb, mielőtt ez bármi módon is neszt foghatott volna, melly esetben, ha közeledése is zajtalan, a forgókat ismerő vadász biztos sikerre számíthat. — A látás r hallás, sőt némellykor még a szaglás is nagy szolgálatára van a meglopás alkalmával a vadásznak , mellyeket már akkor is fel kell használnia, mikor a vad közellétét még legfelebb csak gyanítja. Hogy a vadat annak idején megpillantsuk, erre egyébiránt az érzékek élessége s figyelem nem elegendő, hanem okvetlenül szükséges a tért ismernünk. Olly erdőkörben , mellyben gyakorta megfordúl a vadász, bármelly vadat is hamarább szem elé kap, mint olly vidéken, hol nem járatos s pedig nem csak azért, mert ott már