Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

86 lésben épült két emeletes kastélyban, kertek kellő közepén ; az istállók a háttérben vannak. Ez azonban csak főhadiszállása ; van még három roppant uradalma az ország bennsejében, mellyek mindenikén ezer jobbágy vallja öt urának. — De ezeknek nincs ellene panaszra okuk ; a földmiveléssel nem foglalkozókat mesterségre taníttatja. A mire néki és nagy családjának szüksége van, az mind birtoka terményeiből kerül ki, a báránybőrtől kezdve egész a híres kish-le-shéig, mi egy bizonyos — almaié, méz és lisztből készült és rózsa-illatú étek. Hatvanöt nyár még nem sok ősz szálat vegyitett hajába, se szürke szemei élét meg nem gyöngité s ehez olly egyenesen hordja könnyű vasalkatát, mint ez a császári gárda kapitányához illik. A ki pedig meglátogatta öt, nem feledi el udvarias szelid modorát s az angolok iránti lelkesültségét. —• Sir Joseph Hawley és John Scott előtte a lótenyésztők és idomitók példányképei ; házi szárnyasai, juhai, sertései és kutyái — ez mind angol, csak lúdjai tiszta oroszok s ezek viaskodásában különös kedve telik. Nagyobbak ezek a közönséges lúdnál s lábaik rövidebbek ; idomitásuk hasonló a kakasokéhoz s ha aztán két gunárt összebocsátanak, egyik a másik csórjába kapaszkodik, szárnyaikkal verdesik egymást, míg egyik helyben marad. — Olly szenvedéllyel üzi ő e sportot, hogy egy hős gunárért egyszer 500 ezüst rúbelt adott. Koránja az angol Stud Book ; könyvtárából a Racing Calendar egyetlen kötete sem hiányzik ; járat minden angol sportlapot és folyóiratot. — О maga is iró s orosz nyelven közié a leghíresebb angol hágó mének ivadékágát, tulajdonságait, ivadékait stb. Termeit több mint százötven verseny, versenyló és tulajdonos képe ékesíti s ha tüz ütne ki kastélyában, a Derby és Leger-hirü képek alkalmasint hamarább kerülnének biztos helyre, mint az olasz és hollandi mesterek remekeiből álló gyűjteménye. Nézetei a versenyről kitűnnek egy barátjához intézett leveléből. „Te a régi alakú lovakat szereted — írja — én is ; sokkal többre becsülöm ezeket az új divatú lovaknál, mellyek kis távolságra nagy díjakat nyernek. Az illyen ló hasonló a kártyához a szerencsejátékban : csak esetleg nyer. Szeretném a legjobb angol lóval futtatni szegény gebéimet. Gebéknek mondom , mert rosz tápot kapnak s roszúl idomíttatnak. - Erre nekünk nincs emberünk : az orosz nem ért hozzá, az ide vetődő angol többnyire felnőtt ember már, nehéz a lóra, meg tapasztalatlan is. Nem képesek felfogni az angol és az orosz éghajlat közötti különbséget. Nálunk csak két hónap van idomitásra való, május és június. — A lovaknak aztán 500 verstnyire*) is kell menniök s az út nagyon megviseli, mert minduntalan más vízre és takarmányra jutnak s mire a versenyhelyre érnek, jól megcsappannak. — Dijaink sem olly nagyok, hogy vizet takarmányt küldeni vélük érdemes volna; egyszer még csak megjárná, de 500 verst után ismét 200 verst és ismét 500 és újra 200 és mindig új futás áll előttük." A báró más birtokán tenyészt és máson idomít, hol a futásra szánt lovak telente fagyott s e czélra megboronált havon dolgoznak. A tenyésztő majorság széles folyam partján van s nyáron át, midőn a legyek majd agyonkinozzák a kis csikókat, ezek a vízbe rohannak és úsznak, míg annyaik a partról nézik vagy maguk is osztják a sportot. Ha aztán e jelenet közelében egy közel ölmagas férfiú látható kék ka*) Egy verst V, angol mértföld.