Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

YADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Péntek, február 28. 6. sz. Hatodik évfolyam 1862. Az angol csaltavak. Több évi kényszerű mutatásom alatt Angliában, ennek különböző részeibe tettem kirándulásokat. Egy ízben Lincolnshire lápos vidékén töltöttem pár hetet s kíváncsiságomat nagyon felingerelte a vízi szárnyasok fogásának sajátszerű módja, mellyről annyit hallottam beszélni, hogy azt sem tudtam már, mi való belőle, mi nem. — Állíták , hogy a csaltavak tulajdonosai nagyszerű üzletet visznek, szekérszámra küldik a íogott szárnyasokat Londonba s élire verik a pénzt. Mindez még kíváncsibbá tett s bár hallottam azt is, hogy a tulajdonosok nem igen bocsátanak idegent e titokteljes helyekre : elhatároztam még is, hogy személyesen teszek kísérletet a közelében lévő csaltó felügyelőjénél — s egy reggelen be is állítottam hozzá. A felügyelő (decoyman) mintegy hetven éves, derült kedélyű, ép egészséges Öreg ember volt ; arcza értelmes, kezei kemények és naptól barnák. — Vadászosan volt öltözve, fejét kis sapka födte. —Hallván kérésemet, mosolyogva rázta fejét s mondá. „Nem lehet kedves úr ; először mert elvem ellen van, másodszor mert épen most jött be vagy húsz szárnyas s ezeknek a csalkacsákkal meg kell ismerkedniök. On idegen nemde?" Ezt, bár hat évet töltöttem akkor már Angliában, kiejtésemről gyanitá az öreg. „Úgy van, feleltem én — magyar vagyok, kinek nem egyhamar nyílik alkalma illyesmit látni." „De lássa ön, ezek a vadszárnyasok szörnyű ovatos teremtések; legkisebb jelre neszre tova szállnak s aztán —" 6