Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

5 sainknak nincs tudomásuk, mi azoknak legbuzgóbb fürkészete mellett is könnyen megtörténhető eset, mert midőn a búvár kirándulást tesz, ideje kiszabott s lehetlen pár heti, sőt havi fürkészet után egy vidék faunáját, főkép madárfaunáját tökéletesen kiismernie. Sokat, nagyon sokat tehetnek e tekintetben az értelmes és nemzeti tudományosságunkat előmozdítani igyekező vadászaink. Ok néha véletlenül bukkannak egy-egy olly ritka példányra, mit a természetbúvárnak nem sükerült több évi utánjárás után is fellelni, e mellett gyakran megmentenének sokszor azon boszuságtól, hogy valamelly hazánkban élő ritkább állattal idegen tudósok ismertessenek meg. Midőn tollat vevék kezembe, hogy a vizivadászatról ezen igénytelen czikkecskét irjam, megvallom leginkább az lebegett szemein előtt, hogy vadásztársaimat arra figyelmeztessem, miként ha valamelly ritkább, vagy általuk nem ismert példányt lőnek , küldjék el azt akár a pesti nemzeti, akár a kolozsvári muzeumnak, mi által szolgálatot tesznek a tudományosságnak. Jól tudom lesznek ollyanok, kik egy madár küldését csekélységnek tartják, de azok legyenek meggyőződve arról, hogy szerénységükkel csak ártanak. Gr. Lázár Kálmán. Farkas- és vaddisznóvadászat H. Hadházon. A társasélet örömeit élvezendők, múlt dec. hó 14-kén ismét vaddisznóvadászatot tartottunk, mellynek számításunk felett szép eredményét jónak látom a vadászatbarátaival részletesen közölni. December 10-kén összegyűlvén a helybeli vadászok a városház kisteremében, egész komolysággal foglalt helyet kiki a zöld asztal mellett s az előre készült terv szerint Cs. Zs. indítványát a következő szavakban adta elő : „Vadásztársak ! Átélve ez évben ismét a természet évszakait, úgymint a kies tavaszt, a virúló nyarat s a gyümölcsös őszt, néhány nap múlva belépünk a komoly téli időszakba s miután a múlt szakok folyama alatt képzeletünkbe szőtt szép reményeink teljesültén tiszta örömre nem hevülhettünk: szerezzünk magunknak szórakozást s tartsunk haj tó vadászatot vaddisznóra és farkasra s habár áldozattal jár is, ha lehet a legrendszeresebbet ; hivjúk meg erre a környékbeli vadásztársakat." Ez indítvány teljes pártolásban részesülvén s a már előre kidolgozott hajtási terv némi kis módosítással elfogadtatván, határozatba ment, hogy dec. 14-kén hajtóvadászat rendeztessék, mellyre a már összeírt s ötvennél több vidéki urak meghivandók lesznek. A testvéries érzület szülte tudósítás sorait egész örömmel fogadván a meghivottak, dec. 14-ikén gr. Degenfeld, Gencsy testvérek, Guthy, b. Vécsey, Jármy, Draveczky, Posgay s több érdemes birtokos urak szép fogataikon s lőfegyvereikkel felkészülten a cserei csőszház előtt megjelentek s itt a többiekkel egyesülve, a találkozónak valódi táborias szint kölcsönöztek. Kevés idő alatt összejővén a vadászok, számszerint 85-en, hajtók pedig 64-en, megkezdetett a hajtás. Csapó Zs. kürtös vezér, ki bár szerencsés vadász, a társaság iránti figyelemből örömmel ajánlotta fel magát arra, hogy a hajtókat rendezendi s rendszeresen el is járván tisztében, a hajtás kezdhetése jeléül 9 óra tájban megfúvta vadászkürtjét, mire a hajtók a lármázást egyszerre meg-