Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-20 / 5. szám

66 sithetőnek, ennek élő példája volt a boldogúlt berezeg ; akadályok előtt nem tudott, nem akart meghajolni soha, mielőtt azoknak eltávolítását ismert elszántságával meg nem kisérlette volna. Daczára testi gyarlóságának, sokszor kinos fájdalmaktól gyötörve , némi rátartósággal — melly azonban távol volt jellemétől — olly vállalatok végrehajtására , olly fáradozások leküzdésére biztatta magát, mellyektöl visszariadnának sokan, kiket pedig erre ép test jobban felkészített, de hasonló erejű elme nem mozgatott. Alakja szikár és könnyű volt s bár iijú korától fogva majd mindig gyöngélkedett : fáradságtól soha sem kímélte magát, sőt vadászpályájának első időszakában, hegyei közt tartózkodva, az egyszerű életmódot sokszor a testi kényelemnek megvetéseig is űzte. Egészségére nem ügyelt, vadászszenvedélye előtt minden intésnek el kelle némulni s a hegymászásban a legtehetősbelckel vetélkedett. — Valóban csodálni lehet, hogy gunyorra hajlandó kedélye mellett vadásztársainak a kimerülésig való fárasztására nem törekedett többször, még pedig akkor sem, midőn abból, hogy ő a gyenge, a legerősebbeken is túltenni képes, káröröm érzésére elegendő okot meríthetett volna. De ő ezt nem tette, gyöngéd figyelemmel volt mindinkább azok iránt, kiket a hegymászás szokatlan gyakorlata szerfelett kifárasztott volna, sőt magát és vendégeit a hegyekbeni kirándulások közt évről évre fokonként nagyobb kényelemmel szerette környezni, míg végre vadászatai nem csak a legkeresettebbek, de a legkényelmesebbek közé lettek számithatók. Merészsége egykor még erdészeit is csodálkozásra ragadta. Többször hallottam ezt ezektől, midőn lesjárat alkalmával némelly ismertebb veszélyes helyek iránt tudakozódtam ; lehetőnek állították egynek másnak megmászhatását, de azt is hozzá tevék, hogy az „Urak közül" a herczeget kivéve alig találkoznék, ki azok nehézségével sikeresen mérkőzhetnék meg. — A szakemberek ítéletének jelentőséget pedig azok fogják legjobban méltányolhatni, kik a Steyri hegyek némelly nevezetesebb helyiségéit р. о. a „sikamlós hegyecskét" közelebbről ismerik; ezeknek ez egy példa állításom bebizonyítására elég lesz. 0 az illy nehézségek felkeresésében általában gyönyörködött, azokat mint vadászszenvedélyének és örömének nélkülözhetlen folyományát, új élvezetek forrását, fűszerét tekinté ; de nem volt szokása azzal dicsekedni a mit koczkáztatott, sem arról a mit végbevitt kicsinlőleg szólani, — a mi sokaknál a kérkedésnek csak egy neme szokott lenni. Lovagias jellemének egyik szép tulajdona volt az, hogy a melly veszélynek magát gyönyörködve kitette , attól másokat gondosan őrizett meg. Megerősítette őt e méltányosság érzetében egy jelenet, melly mint ő maga emlité , képzeletére hatályos benyomást tőn. Sebesült zerge után járt egykor késő ősszel, kisérve Hubnertól ki akkor fegyvertartója, később mint Mollni főerdész a vadászatok rendezésében bizalmas embere volt. — Rút helyen mentek ők akkor, hol a hó még veszélyesebbé tette az úgy is kényes haladhatást, ez lépésről lépesre nehezebb és a meredély rettentőbb lett, midőn egyszerre az erdész alatt a kőpárkány leszakadt s testének súlya őt a borzasztó mélység felé vonta ; kezeivel a szikla érdességeit megragadhatta ugyan és itt fenntartá magát a borzasztó eséstől, de lábai nem találván alapot, nem lett volna képes onnan kiemelkedni, hogy talpra állhasson. — Szerencséjére, a herczeg odáig