Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

61 Az ejtett szarvasok közt külön megemlítésre érdemes a tizennyolczas, mellynek 15 font súlyú agancsa tökéletesen rendes és igen erős — úgy szintén a tizenkettes, mellynek vadászata olly sajátszerű volt, hogy a hajtás részleteinek előadása nem lesz érdektelen. A n.-kartali erdő, hol e vadászat történt, egymástól 200 ölnyire párhuzamosan futó vonalakkal egyenlő területű négyszög táblákra van osztva. — Ezen erdőben két erős szarvast csapászott be az erdész s csakugyan mindjárt a második hajtásban egy vadász mind a kettőre lőtt is. A hajtás végeztével összejővén, láttuk, hogy a lövések hibáztak s az illető vadász mondá, hogy az egyik szarvas visszatört, a második pedig átugrott a vonalon egy másik négyszögbe. A következő hajtás mindjárt e négyszögben folyt, de siker nélkül, mert a szarvas a liajtókon át visszatört s ezt hat egymásra következett hajtásban ismételte , anélkül hogy az említett két négyszög táblából kiment volna. — Ezenkívül a hajtók telepedni is látták, de a fekhelyen semmi sebvér, semmi jel sem mutatkozott, miből gyanítani lehetett volna, hogy lövést kapott — bár mi ezt még is hittük. Ekkor a vadászok közül néhányan a hajtók mögött is felállottak, a hajtás újból kezdetett s már hallám a felém tartó szarvas döngőlését, midőn heves vadászszomszédom hozzám közeledik hogy neki is lövésre jöjjön a vad. A szarvas erre valószínűleg neszt fogott, mert megállott és szomszédom szemeláttára a sűrűségben mintegy 80 lépésnyire le is telepedett. Fel se kelt fekvéséből míg a hajtók közel nem értek hozzá , ekkor csülökre kapott s ismét közöttük tört vissza, de csak néhány lépésnyire ment s a hajtók mögött felállított vadászokra még sem jött ki. Végre a szarvas egy csősz mellett, ki a hajtókkal járt, hatodszor tört vissza. — A csősz aztán mindenütt nyomában ment, folyvást kopogtatott s a vadászokat a szarvas irányára figyelmeztette. A szarvas azonban egészen lassan mintegy 50 lépésnyire ment a csősz előtt s közönséges marha gyanánt engedé magát hajtani. Egyszerre hallszott a csősz kiáltása : „Vigyázzanak az urak, a szarvas már közel van a vonalhoz ! — s ez néhány perez múlva csakugyan át is ugrotta a vonalt s ugyanazon perezben lövés történt reá. A lövés helyén kiváncsian jöttünk össze és sebvért kerestünk , míg végre a lövéshelytől 50 lépésnyire magát a szarvast találtuk meg. Ritka erős tizenkettős volt ez, szép vállap lövéssel elejtve — s több sebet nem is fedezhettünk fel rajta. A cserháti szarvasok néhány év óta ismét jól elszaporodtak, úgy hogy a vadállomány 250—300 darabra tehető s a vidék különösen erős szarvasokban bővelkedik. Az erdészek állítása szerint van egy 28-as is, melly olly erős , hogy egy erdész azt egy sweiezi tehénhez hasonlítá. E derék állatot néhány év előtt, midőn páratlan 26-os volt, Ernő es. kir. főherczeg ő fensége 40 lépésnyiről álltában elhibázta. A szarvasok szaporodása a múlt évben igen jó volt, annyira hogy nyolez sutára hat borjút lehetett számítani. Néhány év alatt még szebb gyarapodást várhatnánk, ha a gödöllői uradalom szomszédjai közül többen követnék gr. K. B. barátom példáját s kímélnék a sutákat. Báró Podmaniczky Géza.