Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

59 lik egy kis keskeny árnyék — a csenderes árnyéka — melly zöldjével a szemet kellemesen lepi meg, végig hever a juhász s egyik másik nyalánkos bárány a galagonya levelei után ágaskodik. — A csenderes beljéböl fürjek fütyölnek s nem egy félénk nyúl hegyezi fülét a túlsó oldalon, a tövises kökénygallyak között fogolytyúk ül kilencz tojásán, fürge szemei szikráznak ki a tövisek s fa levelek okozta várból ! A csenderes átváltoztató e vidéket s a hajdan kopár most kies, a hajdan üres és zord most népes és lakályos, a hajdan parlag most viritó zöld és hasznos ligetté vált. Nem tulzottunk semmit, midőn ama hajdan és most között párvonalat huztunk, nem kell messze fáradni annak ki meg akar győződni szavaink valóságáról, él ember elég, ki maga 10—15 éves ültetvényeiben vadász, les, pihen, gyönyörködik, hol hajdan a feldőlt fazekas busúlt bögréi fölött. Szorgos emberi kéz varázsolta e dolgokat s a szépet jóval hasznossal párositá a csenderes. De mi hát ez a csenderes? Hogy az emiitett változásokat, faültetmény idézte elő, az bizonyos ; hogy a mocsár lecsapolása szabályozás eredménye az is valószinü, hogy árkok gátainak eredménye, hogy emberi szorgalom mive, az is tagadhatlan ! De mi hát a csenderes!? A csenderes — mielőtt leirásához fogunk meg kell jegyeznünk — bogy faültetés, árkolás, árok gátolás, és emberi szorgalom mellett elkerülhetlen valami, mi egyenkint magával kivánja mindezeket vagy mindezeknek többségét a fekvés és viszonyokhoz képest és mégis egymagában egész valami, melly nélkül — az-az csenderes nélkül — se a puszta faültetés, se a puszta gát és árok csinálás, mocsár viz vezetés s több efféle se egyenkint se együtt nem idézi elő mindazt, mit csenderes idéz elő, mit csenderes teremt, mit csenderes nélkül nem eszközölhetni. Tagadhatlan, hogy faültetések, garádolások, vizszabályozások, mocsárcsapolások stb. már magokban olly miveletek, mik egyes vad vidékek kietlenségét, terméktelenségét megszüntetik, de koránt sem teszik kertté ligetté, kies, üde helylyé azon tájat. Ellenei vagyunk a katonás rendben álló fasoroknak, ellenei a diametralis diagonális és efféle vonalaknak mellyek koczkákra, szögekre metszik és szelik a téreket, ellenei vagyunk az ok, mód s czél nélkül halmozott s industria név alatt ismert par force javitásoknak és könyvből vonalozott szépitéseknek. — Ellenei vagyunk mindennek s csak egy föltétel alatt vagyunk készek kibékülni a fasorok, vonalak, erdőcskék és tavacskák alkotóival, ha közben csendereseket látunk, mellyek az egész tájnak regényes szint, a vadásznak tanyát, a gazdának árnyat, a szemnek nyugpontots az egész együttesnek költői szint adnak. Azt fogja hinniaszives olvasó, a franczia vonalos, ollós, feszes rendszer ellenségével, az angol genialis park rendszer barátjával van ügye ! Talán nem csalatkozik. Talán egészen igaza van. Igaza van izlés dolgában okvetetlenül, mert áll az, hogy egy az angol ízletes park rendszer szerint ültetett tanya festői szép, míg egy franczia ollós rendszerben beültetett tanyán egyenes fasorok és dülő ültetvények, keresztül kasul nyúló vonalak, véleményünk szerint nem ragadják el csak kápráztatják a szemet; az elsőre száz közül egy se fogja mondani hogy nem kedves, kellemes lát-