Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

544 tag nem volt jelen) oszlottak, az utóbbiak a mellett lévén, hogy a kormány tenyésztési működése csupán közvetett és ideiglenes ösztönzésre szorítkozzék, mi később végkép megszűnvén , a tért tisztán és egyedül magániparnak és vállalkozásnak engedje át ; míg a többség magát az államot kívánta főtényezőül, melly a hágó mének kizárólagos tulajdonosaként szabályozza a keresztezést s az összes tenyésztést saját kezében és ellenőrsége alatt tartsa ; szóval , hogy az egész lódolga államügy legyen s az állam különös engedelme nélkül egyetlen telivért se legyen szabad az országba hozni. E többség élén Randon tábornagy, volt hadügyminiszter, — a kisebbségén Napoleon herczeg állt, ki mint rendesen most is a szabadelvűbb véleményhez csatlakozott. Az egymással merőben ellenkező két véleményt összeegyeztetni nem lehetvén, határozatba ment, hogy a bizottmány kétféle tervet terjesszen a császár elé, a többség és a kisebbség indokaival s aztán a császár saját tekintélyével döntse el a vitás kérdést. A többség javaslata ez : — az ország béke idején elegendő lovat állíthat ki a katonaság számára , de ha az hadi lábon áll, a mennyiség kevés, miután most is évenként 12,000 lovat kell külföldről behozni. Minélfogva szükséges, hogy a kormány ne csak a tenyésztőket ösztönözze, hanem maga is tenyésztessen s intézeteit növelje. A kormány államméneinek száma az országban lévő anyakanczákéhoz aránylag úgy áll mint 1 :500 s ez a tenyésztésre nem gyakorolhat látható befolyást. Az állammének száma legalább ezerötszáz — s ezek közt telivér 350 legyen ; a huszonhat haras pedig harminczra emelendő. Továbbá a kormány állítsa fel ismét a tenyésztő méneseket s Algériában is szervezzen egyet arab ménlovakkal. Továbbá, az állam telivérek számára tűzzön ki ugyan versenydíjakat, de két éves lovak futhatását ne engedje meg s a félvér lovak számára ügető és gátversenyeket rendezzen nevezetes dijakkal. Telivér méneket csak a kormány engedelmével lehessen behozni, mint ez Belgiumban, Poroszországban és Ausztriában (?) történik s e lovakhoz hiteles egészségi bizonyítvány adassék. — A többség ama kéréssel végzi javaslatát, hogy az államménesek budgete évenként még 1,500,000 frankkal legyen növelendő. A kisebbség, mellyel M. Fould, gr. Morny, vicomte Daru és b. de Pierrés szavazott, Arábiára, Angliára és Amerikára hivatkozott, mellyek a világ legjobb lovait tenyésztik, anélkül hogy a kormány az ügybe avatkoznék. De szerintük még Francziaországban is kétségkívül legjobb és legvirágzóbb az igás lovak faja, a percheronne , mellynek tenyésztésében a kormánynak nincs keze. — A kisebbség azt állítja, hogy a csekély hágatási díjnak—melly ért az állam saját ménéit a „gondatlan vagy fukar" tenyésztő rendelkezésére adja — okvetlen rosz tenyésztmény a következése ; csak hadd fizesse meg a tenyésztő a magasabb hágatási díjat, ha kanczáját erre érdemesnek tartja. Ennélfogva elegendőnek tartja, ha a kormány a jó tenyésztmény díjazására tüz ki buzdító jutalmakat s a tenyésztés rendszerét egészen magánosak kezeiben hagyja. Az állam az utóbbi tíz év alatt 3,000,000 frankot költött mén lovakra s mindamellett a hágatási díjak Francziaországban nagyobbak mint bárhol másutt s az állami mének nagyobb része csekély értékű, míg egy része merőben értéktelen ; csak egy van közöttük 40,000 forint értékű, négy melly 12,000 forintnál