Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

534 évszakban fellágyulva mély és nehéz talajjá változik. Atalában vadászterünk a nehe­zebbek sorábamsztályzandó, mert egy részt a lovaglásnak nem csekély és sokszor veszélyes akadályúl szolgálnak a völgyekben mindenütt előforduló ingoványok s az ezeket átszelő süppedő partú vadvizes árkok, szárító csatornák cs malomárkok , — más részt a nyúl elfogásának is számos akadály gördül eléje, mert gyakran megesik, hogy a nyúl erdőben, rókalyukban, vagy ingoványban, hol a falka könnyen csapát veszt, keres menedéket. — Legtöbbször azonban e dombos vidéken a friss nyulak miatt válik sikertelenné a vadászat, mellyek a mélyebb völgyekben egyszerre elö tiinvén, igen gyakran tévútra vezetik a falkárt és kópékat. Mindezen nehézségek, az eddigi szárazság és rosz szimat daczára kielégítő sikerrel folyt a vadászat, mert 16 vadászaton 9 nyulat fogtak el a kopók, e kővetkező rendben és helyeken : October 4-kén egyet a dombovári országúton, october 9-kén a nostányi földe­ken, october 11-kén a lependi lcukoriczában, 14-kén a lependi réten erdőárok part­ján, 16-kán a lependi legelőn, 23-án a kondai gyepen, 28-kán a nostányi és mász­lonyi földek között, november 6-kán a mászlonyi erdőben és végre november 11-én egyet a nostányi vetett erdő szélén. A legrövidebb futam, melly alatt a kopók a ki­nőtt nyúlat megfogták 15 perczig tartott; a leghosszabb pedig 37 pereznyi volt két szünettel, mellyekre 5 perczet lehet számítani. November 18-kán rosz szimattal más­fél óra hosszat hajtott a falka egy nyúlat, a futam igen lassú volt, számos szünet nyújtotta illy hosszura a vadászatot s ezt nap nyugtakor siker nélkül fejeztük be és mire a tanyára lovagoltunk, sötét volt már és fagyott. A dalmandi kopófalka után ez idényen lovagoltak: b- Dőry Lajos mint falka­n agy ; g r« Zichy László, gr. Széchenyi Sándor, Tallián Lajos, b. Döry Ödön, id. Dőry Zsigmond , Dőry Gyula, ifj. Dőry Miklós , b. Vimmersperg Gusztáv, Tallián Kálmán , Tallián Géza , Döry Géza, Bernrieder József és László, Kemmerer Gusz­táv , Dőry Húgó, Dőry Bódog, Döry József és Vilmos, Döry Victor és végre e sorok irója Szeniczey Ödön. A dunaföldvári második díjagarászat. Folyó évi november 12-kén a dunaföldvári díjagarászatra én is mint agártalan agarász megjelenvén, barátim felhívására szavamat adtam, az ott lefolyt verseny rövid vázlatát közleni s bogy adott szavam beváltva legyen, gyakorlatlan tollam da­czára időnkint adatokkal szolgálandok e társulat működéséről, melly közel 100 ta­got számítván, szám tekintetében tán első a honban. November 12-kén, daczára az őszi ködös időnek, a város utczáin szállongó fo­gatok , az itt-ott látható agárcsoport és délezeg paripákat vezető cselédek elöhirnö­kei voltak annak, hogy nemzeti időtöltésünk e terén szép számmal találkozandunk, bár ha csekélyebbel, mint az october 1-ei agarászatkor, mellyen számos vendég között, mintegy 40 részvényes lovas volt látható. Nem is csalódánk ; mert 13-kára virradva, szégyenére a csurgó esőnek , minőben bárkinek is áldozat elhagyni kan­dallója lángjait, nem csak több lovas , hanem bájos hölgykoszorú, négyes fogato­kon repülve a cavalcade után, érkezett a helyszínre. Illy rosz időben megjelenni

Next

/
Thumbnails
Contents