Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

526 Ezzel kinyitotta hatalmas kését s utat vágott magának az ágak s mindenféle kúszó növények közt, hol mindemellett a szárharisnya s könnyű vászon bugyogó nem igen óvta vadászaink borét a tüskék s tövisek szúrásai ellen. Végre mindnyájan el voltak helyezve, egyik a vaczok mellé állott, a másik egy kis mélyedésbe , a többi hol egyes fáknál, hol a kis gödrökben húzta meg magát, mellyeket a kreol a vadászat kedveért különösen ásatott. Nem olly könnyű dolog minőnek az ember hinné , a vadat ép azon pillanatban lőni le, midőn valamelly ösvényen ugrik át. — Kevesen használják puskájukat olly biztossággal, mint használta X. Károly. Ezt ma már minden hízelgés nélkül elmondhatjuk róla s a kik őt lőni látták, egyhangúan dicsérik rendkívüli ügyességét, és mégis a fenmondott esetben még a házi nyiilat is igen gyakran elhibázta. Az aguti olly félénk, bogy járt útra nem igen mer menni ; ha azonban kénytelen , akkor olly gyorsan szökik át rajta , bogy a vadásznak a legnagyobb ügyelettel kell lennie, ha le akarja lőni. Az ebek csaliolása sokszor olly agutikat is felriaszt, mellyek nem esnek a hajtásba s ezek, minthogy a falka őket nem üldözi, nagyobb bátorsággal levén, előbb jönnek lövésre. Hallásuk olly jó, hogy a legcsekélyebb neszre is figyelnek s bárminő idegen zaj üsse meg fülüket, rögtön kémelve megállnak, melly szokásuknak azonban gyakran meg is adják mert a vadász elhibázott lövésére fülelve megállván , időt hagynak neki, hogy másik cső vével hibáját helyre hozza. Mikor az ebek sokáig csaholnak egy helyen, ez annak a jele , hogy az aguti lyukba menekült. Miután vadászaink néhányat már elejtettek , a falka most is megállapodván , mindnyájan oda siettek , honnét a szakadatlan csaholás hangzott. — Az ebek leírhatlan buzgósággal rohantak az akadályoknak, mellyek őket zsákmányuktól elválasztották : az egyik fogaival szaggatta a lyuk nyílása körül összenőtt gyökereket; a másik a földet hányta, kaparta , hogy e nyílást tágítsa; a harmadik már félig a lyukban volt s onnét hallatta tompa csaholás át stb. stb. A gyarmatos a hely színére érkezvén, azonnal szakértőleg fogott az ostromhoz; legelőbb is köröskörül mindent megvizsgált, a lehető kijáratokat kutatta, azután hajlékony pálczával a lyuk mélységét mérte meg. Néha a lyuk épen nem mély, a pálcza az oda menekült agutit érinti, melly illyenkor ijedtében elröffenti magát, mint a sertés s a vadászatnak csakhamar vége van, mert a vadász most övében levő lapátjával függőleges irányban ás lyukat s a menekültet úgy igen könnyen kezébe keríti. — Bár az aguti különben igen ártatlan állatka, még sem tanácsos csak úgy könnyeden hozzá nyúlni, mert ha neki bőszül, felborzasztja bőrét s rúg, harap, kapálódik minden erővel, fogai pedig igen élesek. Megesik, hogy a lyuk nagyon mély s több ágazatra szakad. Illyenkor a vadász különféle módokhoz folyamodik ; a legtöbb esetben ki szokták füstölni, úgy hogy a lyuknyilásában száraz harasztot gyújtanak meg, mire vagy kijő s a puska elé kerül , vagy megfuladtan a nyílás előtt marad. Néha azonban a lyuknak legmélyebb rejtekeiben húzza meg magát s illyenkor a vadász nem kapja meg többé. A gyarmatos most egészen más módhoz folyamodott. Legelőbb is két legkisebb ebét a lyukba küldte, hogy ezek ott az agutit megtámadván , rejtekéből kiszorítsák;