Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-20 / 32. szám

513 Ezután a tiszteletes úrral találkoztam, ki kalandomnak a távolból tanúja levén, sietett ama boszantó no ! okát kimagyarázni ; ezen alkotmányos veto jogával a kerülő t. i. azért van felruházva , hogy valakinek eszébe ne jusson fáczánt lőni akkor, mikor a többiek foglyokra vadásznak. — September l-jén foglyokat, october l-jén pedig fáczánokat szoktunk lőni — úgymond, mert ezt nálunk a szokás így hozza magával. E szerint tehát azok a jámbor angolok csak azért, hogy az állatok közt is rangbéli különbség uralkodjék , hogy az erdők mezők lakói is társadalmi hierarchiát képezzenek: csak ezért, mondom, a vadászat legnagyobb élvezetétől, a változatosságtól fosztják meg magukat ; s e szabály, mint egyátalában Angliában minden szabály, a mint a szokásba átmegy s magát megfészkeli, olly hajthatlanná , olly kérlelhetlenné válik, hogy a müveit, vendégszerető, ildomos embernek még csak eszébe se jut vendégének September l-jén a fáczánra lövést megengedni; habár az a vendég october l-jén, mikor ezekre kerül a sor, már Isten tudja hol leszen. Mindezeket s még sok egyebet látván az angolok társadalmi életében, nem azt kérdeztem magamtól, hogy hát hol van az-az annyira magasztalt egyenlőség; mert hiszen azt mindenki tudja, hogy Angliában a kasztok ép úgy fennállnak, mint a hajdani Indiában és Egyiptomban s hogy itt a nemzet ép olly rétegeket képez, mint földünkben a képződési telepek ; hanem azt kérdeztem, hol van a szabadság ? a törvényekben megvan az igaz ; de a társadalmi élet szokásaiban — ott bizony hiába keresnők. — A törvény magasztos, fényes : de a szokások homályt vetnek rája. Hatalmas , nagyszerű, százados tölgyfa ez, melly árnyat, enyhülést igér, de mellynek ágai alatt csak dudva és tüske nő, hova csak egy lépést se tehetünk a nélkül, hogy lábainkat meg ne sértenők. Minek azután egyrészt annyi törekvés, annyi féltékeny őrködés a személyes függetlenség fenntartására, mellynek századok óta a törvénykezési nyelvben még külön neve is van : habeas corpus ; midőn másrészt a szolgai engedelmesség s a gyáva meghunyászkodás a szokások leggyermekiesebb árnyalataiba téved ! Az ember hajlandó volna azt hinni, hogy az angolt a törvény csak azért tette szabaddá, hogy a szokások ismét rabbá tehessék. De ki is hinné ha nem tapasztalta, hogy e nagy és hatalmas nemzet, melly olly jelentékeny ügyekkel foglalkozik; hogy e nemzet, melly a világnak annyi lángészt, annyi büszke jellemet, annyi szabadon gondolkodó lelket adott ; melly egy Bacont, Hampdent, Shakspearet, Locket, Newtont szült : a legnyomorúltabb apróságot állami tigygyé emeli s hogy szabad levén törvényeiben, mellyeket maga szerzett ; önkényt veti magát a szokások jármába. Anglia olly ország, mellyet meg kell nézni : de mellyben lakni nem lehet. — Csodálni való van itt elég ; de utánzandó dolog aránylag kevés. Midőn reggel házi gazdánk derék családjától — mellynek csak az-az egyetlen hibája, hogy angol és hogy angolosan él — elbúcsúztam, búcsút mondtam egyszersmind a fáknak is a kertben, sajnálván a szegény teremtményeket, hogy ide vannak átkozva s nem mehetnek máshova illatozni, virágozni.