Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-10 / 31. szám

494 itt a fóti rókakopók után több idényen át lovagoltak. — „A fővárosunk északnyugati részéről elterjedő rónaság, az ezt bekeritő dombokkal és alacsonyabb begyekkel, a legszebb rókavadászati terek egyike, írja b. Orczy Béla ama szép czikkében, mellyel a fóti rókakopók 1856 és 1857 évi vadászatait e lapok 1857 évi folyamában ismertette. Örömest átvennök ide az egész jeles czikket, ha nem volnánk meggyőződve, hogy előfizetőink legnagyobb része bírja az említett évfolyamot s ennekÖ dikés 6-ik számában a hü tollrajzot olvashatja. — Csupán azt jegyezzük ide, bogy a régi vadásztér most még keleti irányban Czinkota és Vecsés felé is kiterjed, mint nyúlhajtásra alkalmasabb tér a rókával bővelkedő északnyugatinál. — A falka, gr. Károlyi István ő méltósága szívességéből, a fóti ebólakban meltonilag lakik s ugyanott Robert istállóiban hat vadászié áll a falkárszemélyzet rendelkezésére, míg a társulati tagok Pesten tartott vadászparipáikon lovagolnak a találkozó kitűzött helyére. October 30. — A megnyitásnak e nagyon nyárias légzetü napján, kevés reménnyel indúlt ki a csekély számú társaság : de egészen más hangulatban tért viszsza, mert a nagy meleg s a kopók alatt lisztként felporló talaj daczára, igen csinos hallalival végződött a különben nem szerencsés kezdetű nap. — Ugyan is, egy óra hosszat jártuk már a „czinkotai iccze" körüli tarlókat, földeket és vetéseket, midőn falkánk mögött nyúl ugrott s a futam megindúlt, de csakhamar meg is szűnt, mert a nyúl birkalegelőn futván át, kopóink — a talajnak october végén eddig nem igen tapasztalt szárazsága miatt elveszték a legázolt szimatot. Második futamunk sem volt szerencsésebb az elsőnél ; a nem sokára felvert nyúl egyenesen a czinkotai ákáczerdöbe vette útját, hol szünet állt be s falkárunk minden kísérlete a vizsgakörrel, meghiusúlt. Ezután, kutj'áinkat az erdő szélén folyó patakban megitatván, a falkanagy végzésére hazafelé indúltunk, olly szándékkal azonban, hogy az útközben még ugorható nyúlat követni fogjuk, ha pedig a csárdáig nem kelne nyúl, tovább nem kerestetünk. Ekkor megfordúlt a szerencse ; egy — már elébb átkerestetett kukoriczatarlóra érvén , kitört rejtjéből a harmadik nyúl s ugyanazon tarlóra vezetett, mellyen át a kopók most — mindnyájunk nagy csodálkozására —szimaton maradtak s a hajtást az erdőn túl a keresztúri szőllőig folytatván, ennek mély árkából szerencsésen kifordították s csakhamar meg is fogták a nyúlat. A futam mintegy 12 perczig tartott. A napnak minden várakozást meghaladó szerencsés vége fölött elégedetten tért haza a társaság. November. 4. — A vadászat védszentje Hubertus napjának megünneplésére nagyobb számmal jelentek meg a sportsmenek s a mezőny tizenöt lovasból állott, néhány lovásztól követve. A találkozó helye ismét a „czinkotai iccze" csárda lévén, a vadászat a minapihoz hasonló irányban indúlt meg. Ismét sokáig kellett kerestetnünk , míg végre a czinkotai erdőt környező vetésen ugrasztott nyúlunk róka módjára vezetett az erdőn át a keresztúri szöllökbe s innen ismét egyenes irányban Csabáig , hol az első ház melletti szérűskert árkában bevárván a kutyákat, cselvetéssel mögöttük ugrott ki s visszafelé kezdett menekülni.—A falka ekkor már szemre hajtott s a kutyák egymás után kimerülvén, egy kopó nyomban követte s végre elfogta. E futam, melly idősebb s gyakorlatedzett társaink mondása szerint a legszebbek kö-