Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-10 / 31. szám

490 még elérni a tudomány s ipar, mikor már egyszer a felfedezések útján halad s a tár­sadalmi élet minden hatalma mellette áll. Békében ülünk a lágy vánkoson , a nélkül hogy rázást, lökést, vagy csak him­bálást is éreznénk, míg az ablak keretében a legszebb élö panorama halad el előt­tünk , mellynek gyönyörű képei folytonosan minden perezben változnak. Városok, várak, paloták, kertek, majorok, viskók a hegyek oldalán vagy a völgyek mélyedé­sében szaladni látszanak ellenkező irányban, míg mi belerohanunk a végtelennek tetsző vidékbe. Utam egyikére azon kellemes napoknak esett, midőn napfény és eső váltakoz­nak s így, minthogy majdnem fél Anglián átröpültem, annyira dicsért szép, regé­nyes vidékeit árnyban is, napvilágban is volt alkalmam látni. Van ez országnak némi hasonlatossága a mi Alföldünkkel : több itt is a legelő a szántóföldnél, a mi egészen természetes, mert olly országban, hol a hús kedvel" tebb és szokottabb eledel a kenyérnél, minden esetre szükségesebb a marhahízlalás a gabnatermelésnél, s különben mind a föld, mind az éghajlat is kedvezőbb a takar­mánynemüekre, mint a veteményekre. Nemis szükség említenem , hogy itt sem a szőlőnek, mellyet Francziaországban is csak Páris vidékéig találunk, sem a török­buzának, melly melegebb égalj növénye , még csak nyomát sem látni. A mi azon­ban leginkább meglepő és szokatlan — legalább az első pillanatra ; az-az erdők tö­kéletes hiánya. Londontól Gdoucesterig még csak egy holdnyi területü erdőt vagy pagonyt sem láttam. Ez azonban szintén természetes, minthogy az angoloknak hó­nukban még a golcondai vagy potosii bányáknál is gazdagabb kőszéntelepeik levén, összes tüzelőjüket a föld gyomrából nyerik. Az egész vidéken nem látunk egyebet sövényekkel kerített legelöknél ; e sövényekben pedig cser- és szilfa sorok vannak ültetve, mellyekből a szükséges építöfa bőségesen kikerül. A fü s fák levele Angliában sokkal sötétebb, haragosabb zöld, mint hazánk­ban. A szakértő festész erről így szólna : a zöld nem eredeti szín, hanem a sárgának és kéknek vegyülete ; nálunk inkább kirí belőle a sárga, Angliában a kék. Alig van látvány , melly jobban esnék a szemnek e végtelen élénk s úgyszólván nyájas zöld­színnél, melly az egész földet mint takaró elfödi, hosszú fasorokban a légbe is emel­kedik s akár merre nézzünk, üdítöleg mosolyog elénk. De mindig csak legelők, mindig csak sövények, ugyanaz a hullámzatos, dom­bos vidék, melly se hegység, se róna ; mindig csak ökörcsordák, juhnyájak, soha új látvány, folytonosan ugyanazok a színek, ugyanazok a tájak : ez végre mégis egyhangúvá, szomorúvá, únalmassá válik. Az ember végre szinte sinli Spanyolhonnak és Italiának nem csak meleg és csillogó napsugarait, de még földjét is , melly bár ki van sülve és sok helyütt el van hagyatva, de legalább változatos és mindig új meg új élvezetes tekintetet nyújt. Első meghívásomat ugyan Norfolkból kaptam, de minthogy itt a vadászat ké­sőbben kezdődik, ezért előbb a herefordi megyébe rándultam, egy részt, mert meg voltam győződve, hogy Norfolk, bár majdnem félsziget, még nem fog víz alatt ál­lani, mire — ha valamivel későbben is — odaérek ; más részt, mert sietnem kellett, nehogy a herefordi vadászidényt elszalaszszam, nem levén az angolok e tekintetben

Next

/
Thumbnails
Contents