Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-10 / 31. szám

488 netovábbat tekintettem ; képzelheti tehát minden szenvedélyes vadász, milly megelégedéssel nézem és mutogatom vendégeimnek e minden gyűjteményben illő helyet foglalható 18-as agancsot. Egyéb sajátsággal is bírt az elejtett vad , jobb szemét valamelly szerelmi párbajban már régen elveszthette, ezzel nem látott ; találtam rajta egy bat hüvelyk hoszszúságú, régi szúrásból eredhetett sebet, mit valószínűleg a főnnebbi affaire galanteban szerzett s végre a vadőr golyója is megkereste őt, bal lapján a bőre alatt igen régi lövése volt, a golyó körül volt metszve és serét fegyverből lőve, egészen vadorok módjára. Tökéletesen kizsigerelve 3 mázsa és 45 font volt súlya ; s az agancs legszélesebb köze З

г/

2 láb. Azoknak, kik érdemesnek tartották igénytelen közlésemet végig futni, még elmondom mint esett a lövés, mellynek áldozatává lön e századunkban nem mindennap előforduló erős szarvas. A perczben, midőn fegyverem arczomhoz emeltem, a vad bal előlábával zsombékra hágott s ez által eleje felemelkedvén, lövésem alább esett, mint képzelhettem, söt bal előlábát előre nyújtván, a golyó a lap alatt fúródott be s a jobb elölábát zúzta össze, de ott már nem volt annyi ereje, hogy keresztül tört volna, hanem a bőr alatt fennakadt. E reám nézve igen érdekes cserkészet s nyomozás leírása után nem fárasztom e lapok t. olvasóit néhány csekélyebb élményem elösorolásával, söt bocsánat, ha evvel is kelletinél több tért és időt foglaltam el. К. B. Angliából. A londoni tárlaton az egész világ müveinek és terményeinek színe java van összehordva, de utóvégre mindennek csökken érdeke, s ha az ember bárom hónapon át egyebet se tett, mint hogy szakadatlanéi e remekeket bámúlta ; aztán a ködös légkört, a vásári népet, zajt, tolongást halálból megúnva, mint a „hives forrásra a szarvas", áhítoztam egy darab kék ég, nyílt tér, mozgás és egy kis sport után. Két meghívást kaptam a vidékre, egyet Norfolk, a másikat Hereford megyébe. Norfolki meghívóm régi barátom В ... volt, ki ugyan a hármas királyság nagyszerű tözsérüzleteinek egyikéhez tartozik, de neje szép és szellemdús franczia nö levén, az év felét mindig Párisban tölti s így házánál a zsarnokoskodó angol életmód és szokások ellen némi enyhülést remélhettem. De ezenkivül valóban fejedelmi vadászatra is volt kilátás , mert birtoka , a mint előttem leirta , gazdászati tekintetben olly jelenség, minőt az ember a continensen nem egyhamar talál. Ez egész birtok homokos sikság, melly más országban valószínűleg olly puszta, olly elhagyott volna, mint a francziaországí homokbuczkák vagy a Sahara sivatagja. — Bérlői az egész határt répával ültetik be s csordákat és juhnyájakat legeltetnek rajta, mellyek nyáron a leveleken , télen a gyökéren élnek s így egyúttal a földet trágyával is ellátják. E példa is tanúsítja, hogy nincs tér, mellyet a gazdász fel ne használhatna, csak a módját kell eltalálni s ügyesen felhasználni.