Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

44 fajaikból s mai napig sincs meglehetős agaruk ! Honnan van ez ? példákkal fejtem meg. 1.) X. September havában egy bundás Hajdú embertől agarat vesz 5 forintért; később felfog egy megszökött vagy kimustrált agarat ; a szuka megfiadzik s X. azon édes reményekkel kecsegteti magát, hogy na hiszen majd lesz már jó agara ! na hiszen csak lesse. 2.) Y. csak akkor tudja meg a cselédtől, hogy szukája forgott, mikor ez már a hasát se bírja ; persze hát oda sem nézett, hogy szukája tisztán párosodjék: komondor után pedig még nem ismerek agarat (csak döghóban). 3.) Z. párositáskor sem az anyát sem az apát nem választja meg ; nem nézi bir-e ezzel vagy azzal a kellékkel, mellynek keresztezéséből bizton lehetne jót várni : hanem derűre borúra lesz az agárkölyök s mire felnő, fadorombot sem ér. Illy esetek után neki búsúlja magát a magyar ember, valamelly elismert jó fajból pár agarat vesz s ád érte 200 forintot — 4 ökröt— 18 darab öreg sertést — 300 véka tengerit, (mint közlő e tételeket szintén íizeté) s egy szép reggelen csak arra ébred fel, hogy egyik agarát ellopták. Én nem tudom tolvaj-e ez? de annyit tudok, hogy 60—100 forint kártételért a §- világ is egy hónapi szabadszállást rendel s még annyit is tudok, hogy néhány év előtt Rakamazon egy úri egyén per útján 200 forintot fizetett egy meglőtt agárért. * * * Folyó hó 9-kén Szabolcsban Szakoly községéből egy alacsony termetű, fekete, nyakocz, 4 éves szuka agarat loptak el: balszeme ki van harapva, miért neve Vaksi ; győzős jó agár, harmadéve a csákói országos 2-dik díj nyertese ; tisztelettel kérem fel a sport híveit, kik az agarat felismernék, hogy a nagykállói postán alólirottat tudósítani szíveskedjenek : s csak hogy szukámat megkaphassam, az illető elidegenítőtől még azon lágy kifejezésü mentséget is elfogadom,, hogy az agár hozzá adta magát. Gulácsy Imre. Chassaing utolsó oroszlányáról A „Journal des Chasseurs" a következőket írja : December 15-ének éjén, négy napi keresés és barangolás után végre lövésre kapta Chassaing oroszlányát. Ez új és szép diadalát Borgaliban, három kilométrenyire keletnek Lambessától, az aurés-i hegyekben vivta ki. Ot órakor este ugyanis elfoglalta leshelyét a sűrű magyalbokrok egyikében, pár lépésnyire a csalétkül szolgáló öszvértől, mellynek felét már a megelőző éjen egy nőstény oroszlány felfalta, de az éj olly sötét volt, hogy Chassaing nem vélte tanácsosnak lövését koczkáztatni. Hét órakor lépéseit hallotta az oroszlánynak, melly a kút felé tartott, hol az öszvér maradványai voltak lekötve. — Tíz perczczel később a fenevad már prédáján volt ; a hold pedig a legfényesebben világított. A fák árnyéka azonban egészen elfödte a ravasz állatot, melly így magát biztos helyzetben tudván, a kötelet elrágta s a csalétket a sűrűbe czepelni készült.