Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-10 / 28. szám

447 mind azonban a sötét körrajzok mindinkább kibontakoznak s a legközelebbi pillanatban nagy hatalmas anyamedve mászik ki az üregből. — A mint Colani bizton gondol lőhetni, másodszor is kisüti üdvözlő lövését. Ez a szörnyetegnek jobb előtalpát zúzza szét, melly ugyan hangos bömböléssel rogyik össze, de azonnal ismét felemelkedvén , egészen kimászik s küzdelemre készülve két hátsó talpára ágaskodik, miután az elsők a szolgálatot felmondták. — „Atyám lőjjek-e ?" kiált az öreg mögött lövésre készen álló gyermek, vágytól remegve. De az öreg Colani pillanatra sem veszti el borzasztó vadásznyugalmát és hideg megfontolását. A közelebbi lövésnek az állatot halálosan kelle találnia, különben magának s fiának vége van.— „Add ide fegyveredet" — parancsolja a gyermeknek a nélkül, hogy pillanatát zsákmányáról elfordítaná s ettől csak néhány lépésnyire szilárd kézzel cseréli ki a fegyvert. S így borzasztó nyugalommal a felemelkedett állatot magához olly közel engedi jönni, hogy csövének öble csaknem a szörny feltátott torkát érinti. Egy nyomás — az első cső nem sül el — a második durran s a golyó a szörny agyán fúródik át, melly nehéz zuhanással rogy össze. A gyermek tovább már nem tűrheti, a meredek lejtőn oda mászik, puskája tusával a hörgöfenevad koponyáját veri, mire ennek vég életszikrája is kialszik. Colani már rég meghalt, de a tizenkét éves gyermek, jelenleg bátor zergevadász, nyaranta pedig kalauz a Piz Languard csúcsára. A legújabb és legczifrább medvekaland a Buffalora szorosban 1860-dik évaug. 18-kán történt. Egy bergamaski juhpásztor , kinek néhány juha agyonzúzta magát, ezek bőrét lenyúzta, a használható húst kimetszé s mindazt lovára felrakta, hogy kunyhójába haza vihesse. Legkisebb veszélyie sem gondolva, bergamaski szokásként oldalt ült nyergében, midőn váratlan két medvebocscsal találkozik, mellyek egyike a szokatlan látványtól megijedve hangosan bömbölni kezd. A kölykeit bajtól téltö anyamedve az erdőből kirohan s a lovat lovasával dühösen megtámadja. — A pásztor leugrik s hogy magát megmenthesse, lovát véletlen sorsra bizza. Ez bátrabb lévén, mint gazdája, hátsó lábával olly vitézül rugdalózik, hogy medve asszonyság a borsos arczcsapásoktól megszédülve, néhányszor visszatántorodik, azonban ismét felocsúdván, támadásait újra folytatja. A ló heves mozdulatai következtében a pásztor durva barna posztó köpenye, mellyel a hús és bőr Ьз volt takarva, megtágulván, ujabb rohamnál a bőszültségében vakon dühöngő anyamedve fejére esik. — Ez azon hitben, hogy ellene árnyalja be , a lovat békén hagyja s kölykeivel a köpenyt ezer darabra tépi, mialatt a pásztor lovával együtt megszökik és szerencsésen eléri az Ofeni vendéglöt, hol megbetegedett. Az 1860-diki nyár átalában rendkívül gazdag volt medvékben ; alsó Engadinban többször egész a falvak közvetlen közelébe jövének. — Süssnél fordult elő azon eset, hogy egy tökéletesen kinőtt nagy maczkó az országúttól puskalövésnyire legelészett , egy fuvaros pedig tellyes erővel pattogtatott reá, hogy elriassza. Zernetznél kevéssel azelőtt, tiz nap alatt tizenhét darab leghizottabb juhot vittek el a medvék. Illy véletlenségek azonban nem igen gyakoriak. Az 1860-dik évi medveböség hirére néhány fő úr, mint a Weinburgi nyári lakásán »St. Gallen kantonban mulató Sigmaringen herczeg porosz miniszterelnök s a Hessoni nagyherczeg September végével Engadinban medvevadászatot kisérlének meg, a nélkül hogy csak egy darabra is akadhatnának s néhány elejtett zergével kényszerültek megelégedni.