Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-09-30 / 27. szám

430 kedik az egész falka s inni közel forráshoz röpül. Bármelly pusztai forrásnál bizton számithatni arra, hogy egyetlen órai várakozás után 100 meg 100 pusztai foglyot látunk megjelenni.—Spanyolhonban, ezen ott nagyon vigyázó állat elejtésére bizton csak is illy ivóhelyeknél számíthatunk. — Egy-egy falka csak is pár perczig időz az ivóhelynél. Nyargalva közelednek a forráshoz, galamb módjára isznak s arra a helyre, hol leszálltak, vissza szaladva, onnan ugyanazon irányban repülnek tova, a mellyröl jöttek. Éji tanyájukat füvei benőtt helyeken ütik föl Afrikában, falvak közelében, Spanyolhonban mindig távol a lakott helyektől. Éj szak-Afrikában a mi tavaszunkkor fészkelnek ; Középafrikában az esőzés idényekor, a mi ott a mi tavaszunkat helyettesíti. Párosan, nem pedig sok nejüségben, élnek. A bennszülöttek állítása szerint a falka fészkeléskor is együtt marad. Én részemről nem voltam olly szerencsés, hogy fészkükre bukkanjak ; az arabok szerint a homokba gödröt kaparnak s abba rakják le tojományukat.—Egy fészekből 4 tojást hoztak nekem ; ezen példányok meglehetősen nagyok voltak, homokszinüek, de sötétebben pettyegetve, azonban fájdalom számomra olly szerencsétlen korszakban jutottak e tojások birtokomba, midőn legkevésbé sem gondolhattam arra, hogy azokat leirjam. Ez május közepe tájt volt. A nőstény egyedül kotol, a fiókákat azonban mindkét ivar ápolja. — A fészkelés idényének elteltével azonnal ismét szintolly számos falkákat láthatni, mint azelőtt. A spanyolhoni fajok tojásai, miket gyűjteményekben láttam, szögisárgák, rőtsárga, barna és ibolyaszín foltokkal. — A fiatalok sz nezetre a nőstényhez hasonlítanak, de halaványabbak és nem olly szépek. A pusztai foglyoknak is legveszedelmesebb ellensége az ember, kívüle pusztít) ák a sasok, nemes sólymok (kivált aFalco biarmicus) sakálok és a pusztai róka (tr.p.galotis zerda). Húsok kellemes izü , a galambokéhoz hasonló, de kemény. Csak is iegyverrel ejthető el és pedig szerencsés esetben 6—14 egyetlen lövésre. — Éltük nagyon SZÍVÓS, úgy hogy jó erős töltést elbirnak. — Azok, A mellyek a lövés után azonnal meg nem halnak, a gyűjtemény számára el vannak veszve, mert erősen szoktak vergődni s vergődésük közben könnyeden álló tollaik nagy részét elvesztik. Az arabok nagyra becsülik e szép állatokat és sok csinos regét tudnak felölük mesélni ; egyszersmind teljes joggal a pusztán lévő források jelzőinek tartják. Távol legyen, mintha e czikk Brehm Alfred *) müvének fénypontját képezné ; sokkal szebbek p. о. a szakállas orvalyról, a kerecsen sólyomról sat. írt czikkei. — Ezt csak azért választottam, mert hiszem hogy a Pterocles arenarius egy-egy példánya néha a mi magyar alföldünkre is eltéved, miért is e czikkei e szép madárra óhajtottam irányozni sportsmanjaink figyelmét. ^ —n.— Havasi vadászatok. Mióta Tschudy „a havasi világ állatélete" czímü jelentékeny becsű munkáját közrebocsájtotta, Schweiczhont illetőleg alig jelent meg olly jeles tartalmú mii, melly Európa hatalmas havasainak természetét, lakosainak életmódját, szoká*) „A darvak téli tanyája" czimü s e lapok 23-dik számában megjelent czikk alatt „Brehm Aladár — mint a szász-celta Alfred magyarítása — áll. S z e r k.