Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

38 tak, mert mióta versenyistállót tart, a fogadásokkal nagyon alább hagyott. Angliában nem kisebb szerencsével működött Tom Jennings ura számára s a Goodwood Cupot és a Newmarket-handicapet Monarque-el nyerte meg, míg az epsomi síkon Mademoiselle de Chantilly kétszer győzött. A Cambridgeshiret is majd megnyerte Zouave-al, mert e ló kitűnő harmadik lett Eurydice után ; a goodwoodi Steward-Cupért pedig Maid of Kent másodiknak ért be. Sajátságos az, milly fokozatosan jutott gróf La Grange a Cambridgeshire megnyeréséhez : 1857-ben Mlle de Chantilly e versenyben negyedik, 1858-ban Zouave harmadik, 1860-ban Mlle de Chantilly második — s a múlt 1861. évben Palestro és Gabrielle d'Estrées első és második volt, messze hagyván maguk után a mezőny többi lovait. E gyakori megjelenései és győzelmei után gróf La Grange olly ismertté vált Newmarket gyepén, mint Chantilly vagy Baden-Baden pályám ; sőt elmondható, hogy a french stable — mint az angolok a franczia gróf lovait nevezik — Newmarketen valóban félelmetessé vált. Gróf Lagrange eleinte Chantillyban idomította lovait, később azonban nagyobb elvonúltság végett Compiégnebe tette át idomitó istállóját, hol ez mindaddig maradt, mig 1860-ban Niviére báróval szövetkezvén, a ménes egy része Chantilly mellé La Morlaye-be jött, másik része a compiégnei erdők közt lévő Royallieube, míg a többi Tom Jennings felügyelete alatt Newmarket gyepére küldetett, hol a versenyistálló hírnevét Light, Baliverne, Marignan, Palaisseu, Cosmopolite ismételt győzelmei fenntartották. Mint tenyésztőről most még korán volna La Grange grófról szólani, de ha olly jól folytatja mint kezdé, dangeui ménese ép olly híres leend az onnan kikerülő győztesekről, mint Hampton Court vagy Rawcliffe. —Monarquenak most két éves csikait nagyon dicsérik, úgy szintén Ventre St. Gris ivadékait is. Mindössze ez a két telivér csődöre s huszonhárom telivér kanczája van, mellvek csikaiból állítja ki versenyistállóiát. Mint lóismerőnek s különösen mint az egy éves csikók megbírálójának nincs párja a francziák közt — s ennek egyik legfényesebb példáját adta akkor, midőn Palestrot hat hónapos korában egy szomszéd mezei gazdától 400 frankért vette meg csak azért, mert megtetszett alkata s mert kedvencz esödörétől Fitz Gladiátortól származott. A gróf az alsó normandiai tenyésztőktől is sokat vesz évenként. — Ha olvasóink közül valaki franczia földön járva tökéletes minta- ménest óhajt látni : az menjen Dangeube, melly Normandia határszélén Gisors és Vernon közt fekszik. E birtok a grófra anyjáról, született Talhouet kisasszonyról szállott. Gróf La Grange kétszer nőszült ; első neje De Regnier admirál leánya volt, ki házasságuk tizenegyedik havában meghalt: második szövetségét Chemy herczegnövel kötötte, de boldogsága ismét csak rövid tartamú volt s a grófné gyermektelen hagyta öt. A gróf nővérei mind a franczia haute noblessel léptek házassági frigybe ; az egyik D'Istrie, a másik Cadors herczegné, a harmadik de la Ferinaye grófné : ők is mindnyájan kiváló külsővel bírnak, eszesek és kellemdúsak — s mint mondják, testvérük ennek köszönheti leginkább népszerűségét Európa legnagyobb fővárosaiban, sőt azt is, hogy kedveltje annak, kiről elmondható, hogy nemzetek sorsát tartja kezében. A nyilvánosság terén gróf La Grange 1848-ban tűnt ki, midőn egy zászlóalj