Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

36 val sem elégednék meg, hanem éjjeli tanyájukra lopódzva, minden házi szárnyast kipusztítana. A fáczános tehát és az erdész kiváló figyelmet fordít a menyétre s puskáján kivül a jól csalétkezett vastorre is bizza az orvad irtását ; a menyét járáskelése azonban nem csak gyors, de egyszersmind olly ovatos, hogy sok esetben kijátsza a legélesebb vigyázatot és tapasztalást. — Sürü cserjén, összefonódott régi élősövényeken, kerti falakra felfutó repkény közt a menyét prédát keresve jár s a földtalajt nem is érinti. A varjakat sem veti meg s ha ezeknek fekete serege valamelly ugarra leszáll, a gonosz kis ragadozó észrevétlen lopódzik közéjük s egyszerre rajta terem egyiken. A megrettent madár egyenesen repül a magasba — a menyét éleivel belé csimpeszkedve véle emelkedik fel. A szerencsétlen varjú összevissza forog a levegőben s fokonként gyöngülve vissza hull a földre. A menyét azonban nem üti meg magát s addig szívja zsákmánya ereit, míg ezekben csepp vér van. A község többi tagja, nem tudván megfejteni e véletlen okát, riadtan kel szárnyra s haza tér az ősi fákra mint biztosabb menhelyre. A menyétnek ezenkívül sajátszerű önvédelem áll rendelkezésére. Ha valamelly borzeb megszorítja s menekvésre nincs út és mód : olly iszonyú bűzt bocsát magától, hogy a különben legelszántabb kutya is undorral fordúl el tőle s bár e mozdulata csak pillanatnyi is, de elég arra, hogy a menyét csodásnak látszó gyorsasággal tűnjék el szeme elöl, mintha csak a föld nyelte volna el. A görény az éj sötétében, midőn távoli ebugatáson kivül semmi nesz nincs, belopódzik a tengeri nyúlak közé, rakásra Öli s napokig nem mozdúl onnan, míg valamennyit fel nem falta ; a holló és a szarka fényes nappal, midőn a napsugárnak minden állat örül, feltöri a madarak tojásait ; a kánya, az ölyü, a karvaly, miután az erdők felett tengerhullámnyi hosszú terjengéssel elkóválygott, lecsap a magasból s agyonvágja a fáczánt vagy foglyot, nem is említve az éji kalandor róka látogatásait : de többé kevésbé valamennyi ki van téve az éber és ügyes erdész fegyverének és tőreinek ; az érvágó menyét azonban amazoknál sokkal ritkábban kerül szem elé s a vastörbe is — ha csak ez a legovatosabban nincs kitéve és csalétkezve — legritkábban megy bele. Es így — eltekintve az általa okozott károktól, csupán mi gyorsaságát és ügyességét illeti, bámulnunk kell e kis állat tulajdonait, mellyekkel kifog hozzá képest óriási ellenségein. Gál Márton. Sportjellemrajzok. X. GRÓF LA GRANGE FRIGYES. Gróf La Grange Frigyes legidősb fia La Grange tábornoknak, kinek neve az első császárság évkönyveiben fénylik, mert részt vőn az egyiptomi és a st. domingoi expeditióban, a Porosz, Spanyol- és Oroszország elleni hadjáratokban ; időközben a hesszeni herczegségnek kormányzója, később a westpháliai király hadügyminisztere volt; ismételt sebesülései azonban hadi pályájának befejezésére kényszeriték. Lajos Fülöp, ki trónját minden párt embereitől környezve látni szerette, 1831-ben Francziaország pairjévé emelte ; új rangját azonban csak öt évig élvezhette, mert 1836-