Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-20 / 20. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Vasárnap, Julius 20. 20. sz. Hatodik évfolyam 1862. Vadászatok Svédországban. „Mondja meg neki, hogy ha nem siet, a jávor- és pisztrángidényt elmulasztja." Ezt az üzenetet vettem múlt octóberhó közepén egy barátomtól, ki tőlem huszonöt angol mértföldnyire észak felé roppant földterület birtokosa s tetőtől talpig vadászember volt. Erdeit az utóbbi évek alatt szigorúan tilalmazván, a jávor ott szépen felszaporodott; az erdőt minden irányban átszelő bérezi patakok pisztránggal bővelkednek, a legmagasabb két hegy tetején lévő tavakban pedig havasi pisztráng (Sal. alpinus) tenyészik. Illy jó sport s a legszivélyesebb fogadtatás biztos reményében összeszedtem halász- és lőszereimet s miután a jávoridény november 1-vel végződik, rögtön útra keltem s két nap alatt az igéret földére értem. Svéd barátom birtoka Wermerlandban sajátságos fekvésű. Háza magas hegyek lábjában folyam menttén áll, körülötte mívelés alatti föld, fölebb fürészmalmok és vaskohók, mellyeknek gépezetét a hegyi tavakból reájuk vezetett víz hajtja. E tavak mintegy lépcsőzetesen vannak egymás fölött s patakok kötik össze, mellyek helyenkint jókora magasságból zuhannak le ; a víz több helyütt töltések közé szorúl és zsilipek segélyével fát szállít a fürészmalmokhoz. A legmagasabban fekvő tó több ezer láb magasságú hegy csúcsán van s olly vadon erdőség környezi, mellyhez foghatót soha sem láttam. A talaj minden neme — szikla, gyepes föld, ingovány , kopárság váltakozik itt. A fák átalában roppant magasságra és terjedelemre nőnek. Itt-ott egyegy elszáradt lombtalan vén fenyő kisértet gyanánt áll élö társai közt, míg a vihar által kicsavarttak vagy az agg kor miatt kidölttek háborítlanúl rothadnak esőben szélben — valóságos északi őserdő ez. Völgy és domb , hegyhát és vízszakadás, a hegy erdővel íedve, az allj — hol a patakok vize szétomlik, ingoványos : ez a vidék jel20