Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-06-20 / 17. szám

271 rívalgásai közt az állvány felé, hol Ashmall végkísérletet tesz lerázni veszélyes ellen'felét; de Marquis nem telel meg a felhívásnak s egy nyakkal veszt Caractacus ellen, míg Buckstone másfél hosszal érkezik be Marquis után ; Neptunus három lóhosszal hátrább 4-dik ; 5-dik The Knave, aztán Zetland és Lord Burleigh együtt, utánuk Brighton, Nottingham és Malek, a többi elszórva. Idő 2 p. 45Vx mp. Tiszta nyeremény : 6525 font st. Caractacust Mr Blenkiron nevelte ; anyja Defenceless most is e tenyésztő 64 anyakanczáinak egyike. — Mr Snewíng 250 fonton vette az egy éves csikót s magán idomár kezébe adta, kinek neve eddig még nem volt ismeretes. — A jockey Parsons fiatal fiú, ez első győzelme, de háládatos , mert Mr Snewing évenként 100 fontot ad neki érte élethossziglan. — A versenyben két ló letört, az egyik Spite a dombról lejövet ; a másik Nottingham a bevezető egyenes vonalon. A „Field" Observere e versenyről azt jegyzi meg, hogy a Derbyért rég nem indult rosszabb mezőny , mint az idén. Nem mintha Caractacus becséből akarna levonni — úgymond — de világos az , hogy ha ollyan ló nyeri a Derbyt, mellyet vidéki kis pályákon egyremásra vertek*),úgy a többinek mögötte nagyon középszerűnek kell lenni. — A sikert alkalmasint actiójának köszönheti, melly épen e pályára való (egy harmada t. i. dombnak felfelé visz); egész sikon hihetőleg vesztett volna. Sokan erősen hiszik, hogy ha Marquist eleinte jobban kiméli lovarja , okvetlen ez nyert volna ; tekintve azonban azt, hogy Caractacus meglehetős könnyen nyert, azt hiszszük hogy e ló Marquis gyorsaságával elejétől végig bírt. Parsons szépen nyugodtan lovagolt s olly hidegvérű maradt, mintha a legkisebb díjnak volna nyertese. Caractacus győzelme nagy diadal a magán idomároknak s meg van czáfolva a hit, hogy a Derbyt csak híres idomár lova nyerheti. Mr John Scottra nézve érzékeny csapás Marquis megveretése, mellynek győzelmére bizton számított ; de vigasztalja őt a közvélemény , melly az általa idomított Marquist most is jobbnak tartja a győztesnél, mert míg ez 5 : 1 áll a St. Leger fogadásokban, Marquis ellen csak 4 : 1 mernek tenni. *) Legkevésbé sem voltunk meglepetve, midőn napi lapjaink némelyikében azon — alkalmasint angol lapokból átszivárgott hírt olvastuk, hogy Caractacus többszöri veresége vidéki pályákon csak fogás és csalétek volt a Derby-fogadásokra. A sok vesztes fél könnyen hajlik gyanúsításra s ez nem első eset az angol nyilvánosság terén. Midőn a fökedvencz Old Calabar megsántúlt, kész volt a gyanúsítás, melly e ló tulajdonosának fényes nevét s ismert lovagiasságát sem kimélte; most, hogy a nyertes nem előkelő ember, annál hangosabb és bátrabb a rágalom hangja — a rágalomé, mondjuk, mert a hiteles és tekintélyes sportlapok nem csak nem említik e gyanút, sőt világosan kiemelik Mr Snewing becsületességét és egyenességét, mellyel lovát a Derby előtti kötelezettségeiben ennek legjobb telietségéhez képest futtatá. Caractacus négyszer futott a Derby előtt ; egyszer harmadik, kétszer második, egyszer első volt a versenyben; aztán több hétig pihent s azok, kik tudják mennyire javúlhat egy ló conditiója s képessége csak pár hét alatt is, nem csodálják, hogy Caractacus jobban futhatott az epsomi gyepen, liol azon kivül a viszonyok is kedvezők voltak reá nézve. Szóval a hiteles „Field" és „Bell's Life" hasábjain árnyékával sem találkozunk azon alacsony gyanúsításnak, mellyet alkalmasint csak azok gyártottak, kik 40 : 1 fogadtak Caractacus ellen — s melly gyanúsítás jellemére világot vet már azon kicsinylő megjegyzés is, hogy Mr Snewing pár év előtt még pálinkát árúit Londonban. Mi ellenben azt hisszük, hogy annál büszkébb lehet reá Mr Snewing, ha ipara és szorgalma által oda vitte dolgát, hogy Derbyt nyerhetett s lovarjának 100 font (és nem 200 font, mint a lapok irják) évi illetményt biztosithatott, mit a gyanúsitó „bettingmenek" és újdonságirók nehezen fognak valaha tehetni. S z e r k.