Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-20 / 2. szám

24 magas hóban közel beváró nyálakban nagy pusztítást követvén el, az egyik öt 7 a másik hét magára körülaggatott nyúl terhe alatt görnyedve indúl haza felé, midőn az esti szürkületben még egy nyálat seréteznek meg — a nyúl szalad, ők utána s éjjel 9 órakor holdvilágnál a harmadik határban találják meg ! Másszor, prücskérezés közben, a kaposfői berek széléD, egy be nem fagyott s úgynevezett zöld forrásvízen falka vadludat vesznek szemügyre. Igen, de a lúdtanya tisztáson van s a meg nem lopható lúdak már ezer lépésnyiről fel és elszállanának. Se baj ! egyikük a hóra heveredik, másikuk két lapátért haza fut s délre megérkezik. Stratégiai művelethez fognak ekkor s futó árok szerű négy láb magas pandal-falat kezdenek hányni a hóból, hogy ennek védelme alatt látatlanúl meglophassák a lúdakat. Halad a munka, csorog a veríték, fogy a provisio, alkonyodik, besötétedik s ők még sem készek — de im szolgál a holdvilág, foly a munka egész éjjel, végre szürkülni kezd a keleti láthatár, reggel felé van az idő s a torlasz tiz lépésig a vízhez elkészült. — A tegnap elriasztott vadlúdak gágognak már a levegőben, mire a két vadász futni kezd a hótorlasznak vízhez közeli végéhez, ott a hóban hasra lapúlnak ; a lúdfalka lecsap a vízbe, de milly szerencsétlenség ! hótorlaszuk magasabb, mintsem fennállva kényelmesen lőhetnének s vesztökre még egy öreg gunár oda száll a torlasz végére, megcsodálni talán hogy mi az ? mindenesetre pedig kémszemlét tartani a vidéken. Ez most már gonosz helyzet; mert ha felállanak, a vén gunár reájuk lát ; nincs tehát mit tenni, mint hason fekve türelmet próbálni a gunárral. És im a vadászok, kik egész éjen s a megelőző félnapon át folyvást dolgoztak, most ismét reggeli hét órától tízig hason feküdtek, míg a gunár majd fél lábon majd kettőn őrködött a torlaszon. — De azért még is kihasalták a lúdört, mert ez végre már mi rosszat sem sejtve, tíz óra tájban a vízbe szállt le — s pár perez múlva a hasaló két vadász már a torlasz végén kettőzött a lúdakra s vaskeményre fagyott bagariákban ugyan, de három lúdzsákmánnyal, hazulróli távozása után másnap d. u. két órára haza baktatott. Ez aztán a prücskérezési szenvedély és kitartás ! Más ízben kutyákkal mentek prücskérezni a cseberki völgyekbe. — A kutyák hajtani kezdenek, vadat vesznek fel s ez egy lyukba menekül. Nosza neki nyomba, a rókát kipörkölni száraz gallyakat szednek s tüzet szítanak a lyuk szájánál, a kutyák pedig keresni újra elszállingóznak. L. folyvást gallyakat szed ; K. hason fekve fújdogálja a lyuk szájánál a tüzet, midőn ez egyszerre sziporkát hány a szeme közé s a tűzön keresztül vágtatva jő ki a lyukból a rókának vélt — vadmacska. K. talán megijed s puskájáért ugrik? de hogy ugrik, sőt hozzá kap a macskához s ennek szöktében már csak farkát éri és ragadhatja meg ; a macska viszont K. lábszárába csimpeszkedik, mire K. talán megijed s elbocsátja? dehogy bocsátja, sőt feláll és L. felé sántítva szalad, a vadmacskát farkánál, ez meg őt czombjánál fogva — s egyre kiáltozza : „Lüd, Lenczi lüd! mindjárt elharapja a lábamat!" De oda érve még is meggondolja magát és — : „még se lüd, úgymond, hanem vedd ki puskavessződ és kormosét srófold ide a farka alá, de a nyakát jól megfogd !" — Dictum factum ; a vadmacska elbocsátotta kinjában K. ezombját ; agyonverték, a hely szinén lefejtették ; K. pedig vizes kendövei átkötvén lábát, estig tovább prücskérezett. Gaál Alajos,