Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-06-10 / 16. szám

258 — Gr. Lagrange és b. Niviére közt a szövetség feloszló félben -van. Valamennyi lovuk Angliában és Francziaországban mint eladó van hirdetve. — Az egész ménes 600,000 frankért eladó ; ha azonban az egészre nem találkoznék vevő, a versenyidény végével egyenként fognak eladatni a lovak. — Blink Bonny hosszabb betegség után, mellyen semmiféle orvosi kisérlet sem segített, kimúlt. Mr I'Anson vesztesége igen nagy, mert •— azonkívül hogy kedvencze volt e kancza, melly néki a Derbyt és az Oakst megnyerte — minden csikajáért 500 fontot ajánlottak. — Egyébiránt mindig gyengélkedő kancza volt ; példáúl miután Impérieuse megverte őt az ezer guinea Stakesben , fogai miatt annyira szenvedett, hogy a Derby előtt három héttel még zöld füvet enni volt kénytelen s tulajdonosa minden reményről letett volt, hogy a nagy versenyben futhasson. Kevéssel a St. Leger előtt hasonló baj érte utói s habár úgy a hogy ki is készítették, de conditiohiány miatt nem nyerhetett. — Hullája felbontatván kitűnt, hogy veséi sorvadtak, mit az orvos is állított ; Mr I'Anson hamarább véget vetett volna szenvedéseinek, de egyszer már reménynélküli bajból üdülvén fel e ló, most is maradt még fel a gyógyúlhatás némi reménye. Utolsó csikaját egy hámos kancza szoptatja ; e csikó neve Breadalbane és igen sokat várnak tőle. — Lord George Bentinck életéből. A goodwoodi versenyek előtt Lord George egy pár lovát — mellyekre fogadni szándékozott — akarta megpróbálni s e végett kora hajnalban kiment a gyepre. Nehogy azonban mások is kilessék lovai képességét s ezt a fogadásban felhasználják ellene : egy felől az idomár, más felöl maga a lord járt körül s látcsövével is szerte nézett. Közel és távol egyetlen lélek sem volt látható, kivéve egy vén asszonyt, ki kosarába gombát szedegetett. A jockeyk felültek s megkezdték a kísérletet, — a vén asszony e közben közelebb vonúlt s ép a pályakörbe jött. „Vigyázzon jó öreg, szólt hozzá a lord, különben lejárják a lovak!" A jó öreg feltekíntett, kezét füléhez tartá mint a ki nagyot hall s alamizsnát kért. Lord George öt shillinget dobott neki s aztán lovai futását nézte. — A kisérlet egészen máskép ütött ki mint ö hitte, — egy három éves kanczacsikója, melly a Goodwood-Stakesre nevezve volt s a fogadásban 50 : 1 ellen állott, könnyű szerrel megverte a másikat, melly a kedvenczek egyike volt. Lord Bentinck őrült a dolognak , rögtön lovas embert (akkor még nem volt vasút, se távirda) küldött Londonba bizományosához, hogy 50 : 1 fogadjon , a mennyit csak lehet. Tíz ezer font nyereségre legalább is számított s jó kedvüen lovagolt Chichesterbe, bol a fogadói ebédlőben több „bettingmant" talált. „Van-e kedve fogadni Mylord ?" kérdi az egyik. — „Miért ne? kanezámra tennék valami keveset"; feleli ez. „Jó, hármat egyre fogadok, de azt is csak kevésbe!" mond a fogadó gentleman. —A lord elbámúl e változáson ; tűnődik, nem árulta-e el Londonba küldött embere a titkot ? Na de semmi, gondolja, Tattersallnél majd lesz fogadás elég. Másnap levelet kap a postán bizományosától, ki azt írja, hogy a rendelet vételével azonnal Tattersallhez ment, de itt is hármat legfölebb négyet ajánlottak egy ellen. Szó sincs róla, gondolja Lord George, a kísérletet megleste valaki s ez nem lehetett más, mint azaz átkozott vénasszony, vagy is a vénasszonynak öltözött kém, ki az eredményt hamarább vitfce meg Chichesterbe és