Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-20 / 14. szám

221 Most már befejezésül szolgáljon : a lesvadászat, melly rendes vadászainknál egyedül vadkacsára szorítkozik. Erdei szalonkára lesen nem vadászunk; hálátlan törődésnek bizonyult be többszöri kisérletünk. Síkföldünk szórványos erdei és roppant kiterjedésű szőllőskerteink az e vidéken különben is igen csekély számban átvonuló szalonka elszéledésére rendkívül alkalmasok, és minthogy eredményre nem számithatni, a szalonka-les vadászat egyszersmind végtelenül unalmassá is válik. Nyúllesre egyedül a gányó télen nagy hóval szénás kertekben, aratás után kukoriczások szélein, ősszel újerdők ligetesein kiszokott ülni s szivós türelmét, állhatatos kitartását többnyire kedvező eredmény jutalmazza. Van a vizi lesvadászatnak egy igen kellemetlen, bosszantó és gyakran akadályozó oldala is. — Csendes estéken — ha szellő legkevesbé sem lengedez — mindjárt naplemenet után, a szúnyog sürü fellegként emelkedik a tavak, rétek és nádasok mocsáros széleiről s minden óvszert, kezekkeli védelmet meghiúsítva, az ember arczára kifogyhatatlan mennyiségben szemtelenül rátapad, hagyván maga után mérges bőrdaganatokat. A kacsales aratás után a hideg ősz beálltáig tart. Naplementével a vadászok kisebb nádasainkat, réteinket, sikvizeinket körülállják, nagyobb vadásztéreken a nádasok s kákásokba is beállanak. A vizslának itt már nagy szerep jut ; övé a szolgálat a vizbe hulló kacsát összeszedni s kihordani. E vadászat mindannyiszor csak fél, ritkán egy óra hosszáig tart. A kacsák alig képzelhető nagy sokaságban húznak a vizekre s olly alant röpülnek füttyögve suhogó szárnyaikon a vadász feje fölött : hogy csaknem puskavéggel elérhetők. Sikeresebb kacsales vadászaton — mert hisz' a leghirhedtebb vadász sem lő mindig egyforma szerencsével — öt hat összevágó lövész nem egyszer ejt el húsz harmincz s még ennél is több darab kacsát egy egy lesvadászaton. Egyébiránt nagy gyakorlottság kívántatik ahoz, hogy a húzó s bármilly alant röpülő kacsát, esti homályban tisztán kivehesse az ember s ezenkívül még a kapvalövésben is kitűnő gyakorlattal kell birnia ; mert a midőn a kacsa már ereszkedőben van, ríllámsebes röpüléssel vágódik a vizekre s nádasokba. Legsikeresebb a kacsales ritka fellegek borította holdvilágnál ; egészen tiszta teljes holdnál — tapasztalat szerint — bajosabb a keresztülkasul röpülő kacsát kivenni s szemmel kisérni, mint holdtalan de tiszta estéken. A kacsa alkonyatkor már megindul; a vadlúd sokkal később, 10—11 óra körül érkezik, a midőn közelgő röptét igen ritkán árulja el gágogásával, és csak vízre ereszkedtével csap lármát; azonban szárnyainak bizonyos csikorgó recsegése győzi meg a vadászt, hogy már a viz fölé érkezett. — Húzásakor nem mindjárt ereszkedik vizre, hanem a tavat előbb kétszer háromszor körülszárnyalja s a vadász ez alkalmat sem igen hagyja felhasználatlanúl. A lúd nálunk késő ősszel kezdi a húzást s vagy a Tiszára, vagy Dunára költözendő, csakhamar itt hagyja vidékünket. Ezzel befejezém vázlataimat; úgy lehet hogy később egyes, közlésre méltó, nagyobb mérvű síkföldi vadászatainkról leend szerencsém a vadászatkedvelőket értesíteni. Gömöry Frigyes.