Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-10 / 13. szám

203 Kiszedett s a s f i a*k. Csermő, Arad megye , május 6. A „Vadászlap" utóbbi számaiban „Sasfészek" czim alatt közlött elbeszélés engem is a következők feljegyzésére bírt : Néhány nap előtt erdőmben sétálván , egy óriási tölgyfa tetejében rendkívüli nagyságú fészket fedeztem fel. Vizsgálódásaim közben nem sokára nagy sast láttam a fészek felé közeledni, melly azonban engem megpillantván, a magasban maradt s nem jött lövésre. Leshelyek készítésére s az ezzel járó hosszas várakozásra kedvem és türelmem nem lévén, elhatároztam, hogy a fészekben rikácsoló sasfiakat kiszedetem. Másnap tisztemmel s egy erdőcsőszömmel fegyverkezetten mentünk a színhelyre s egy nagyon ügyesen mászó kanászt vittünk magunkkal, ki nagy tarisznyával oldalán, horgos kapaszkodó rúd segélyével kezdé meg utazását a fára fel. A kanász jó idő elteltével közeledett már a fészekhez , midőn az öreg saspár egyszerre megjelent s eleinte szédítő magasságban kóválygott fejünk felett, aztán egyikük a fészek széléhez ért kanász felé — fiókjai védelmére — sebesen kezdett lecsapni. — Mi kész puskatüzzel fogadtuk ; a lövések dördültére oldalvást csapott el a sas, eltiint s többé nem is láttuk. A másik folyvást fenn a magasban kóválygott. Kanászom a fészekben, melly szerinte olly nagy volt, bogy három ember kényelmesen megfekhetett benne , két sasfit lelt, kiszedte, tarisznyájába dugta s szerencsésen le is hozta. — A fészek mindenféle döggel és csontokkal volt tele, mellyek közül a kanász mutatóúl többet s egy őzfejet is lehozott. A sasfiakat azonnal haza vittük ; a második öreg sas egész az erdő széléig kisért , aztán eltűnt. Azt a mellyikre lőttünk — gondolván hogy talán még is elesett, kerestettem , de sikertelenül. A fiókok még pelyhesek, folyvást a legjobb egészségnek és étvágynak örvendenek s most körülbelöl akkorák, mint egy Cochinchina-tyúk. A sasok mellyik fajához tartoznak ? bizton nem mondhatom ; az öregek barnák voltak s csak a farkuk alatt látszott egy kis szürkeség. Úgy hiszem, barna keselyük, melly ékből már a múlt télen küldöttem egy általam a ház tetejéről lelőtt példányt a nemzeti muzeumnak ; szárnyköze 9' volt. A Pesten alakúié állatkert számára az egyik sasfit szivesen felnevelem, valamint az erdőmben fogott szopós vadmalaczot is; tudósítást kérek, elfogadtatik-e ajánlatom? (A legszívesebb köszönettel. Szerk.) B. Bánhidy Béla. Madarainkról. п. Mielőtt elhagynék az orvmadarak kedvencz tanyázó helyét a lombos erdőket, a szirtkoronázott bérczeket s a fenyvesekben gazdag havasokat : ne feledkezzünk el két igen érdekes havasi madárról. Ezek ; a kampós pirók (Cory thus enucleator) és a közönséges csöntör (magtörő holló, havasi mátyás — Nuszknaker, Tannenhäher, nucifraga cariocatactes.) Az első éjszak-Európába honos, de úgy hiszem előjön a máramarosi fenyvesek-