Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

tokosaink figyelmét elkerülte, kik azonban most már—hisszük és reméljük — sietnek életet biztosítani a vállalatnak, melly első lépés arra, hogy a m a g у a r erdöszet s vele nem csak a névre (mind az eddigi) hanem tettleg is „magyar erdőszeti társulat" létesüljön s pesti központi székhelyéről olly hatást gyakoroljon , hogy egy „magyar erdőszeti academia" megalapításával magyar ajkú hazánkfiainak is megnyíljék a tér, mellyet eddigelé leginkább idegen beköltözőitek tartottak elfoglalva, nemzeti és közviszonyainknak — itt nem fejtegethető — nagy hátrányára. Megjelen e lap havonkint egyszer, minden hó első napjaiban. Előfizetési ára egész évre 5 for. a. ért. Előfizetni csak egész évre lehet, az „Erdőszeti lapok" szerkesztőségénél Selmeczen. — A zöld boritékba fűzött és csinosan kiállított első füzet 34 lapon becses czikkeket tartalmaz a szerkesztők tollából : „Az erdők jelentősége a természet nagyszerű háztartásában" — irta Mérei (Vágner) Károly; és „Minő mértékkel éljünk az erdőszeti magyar irodalomban"—irta Erdődi (Divald) Adolf. A szakértelmes két értekezést levelezések és különfélék követik s a füzetnek még egy ívnyi ingyen melléklete is van: „Az erdőszetet illető mértékek és súlyok átváltoztatási táblái", Erdődi Adolftól. — Még egyszer és ismételve ajánljuk erdő- és földbirtokosaink figyelmébe e szaklap pártolását. Vegyesek. — Tolnai farkasvadászatok. A múlt évek megyefőnöki körvadászatai a farkasokra nézve nagyon kedvező sikerrel folytak le, miután e vadászatokon farkast látni is ritkaság — lőni pedig már épen példátlan eset volt. Az elcént gondosan kiméit és ápolt vad tehát szép tenyészetnek és gyarapodásnak indult, melly azonban az aklok békés polgáraira nézve épen nem kívánatosnak tűnvén fel, a múlt 1861. végével rendezett pár vadászat a farkasbundák számát néhánnyal szaporítá. Jelesül, Tolnán egy kis körvadászaton három farkas esett s ezek egyikét gr. Zichy László lőtte ; Kéren pedig gr. Széchenyi Sándor vadászatán a meghajtott kis sürü erdőben öt farkas volt ; ezek közt az elsőt b. Iludnyánszky Iván lőtte le ; esett még egy, de erre többen lőttek s így nehéz volt meghatározni, kit illet a siker dicsősége. — Gyógykisérlet. A napi lapokban olvassuk, hogy a bécsi cs. k. állatgyógyintézetben a taknyosságban szenvedő lovakon érdekes gyógykisérletek történnek. — Mátyás Imre, Perl és Kuhn magyarországi állatorvos uraknak , a taknyosság elleni titok felfedezőinek, a hadügyministerium bizonyos számú lovakat engedett át gyógyításra s az állatok valóban jobbulásban vannak. Ha e gyógymód sikeresnek bizonyul be , a gazdászati jólét sokat nyer, mert évenkint nagy számmal hullnak el nevezett betegségben a lovak, melly járvány módjára harapódzik el és sokszor egész méneseket fenyeget. — Morva- és Csehország vadasterein 1860—61-ben a hivatalos kimutatás szerint esett : 1610 szarvas, 2609 suta, 10,695 őz, 547 vaddisznó, 47,133 fáczán, 511 grouse ('?), 759,112 fogoly, 56,625 más szárnyas, 655,215 nyúl, 7093 tengeri nyúl, 146 vidra, 227 borz, 83,620 vadmacska s egyéb ragadozó, 268,078 orvmadár— összesen 1,843,021 vad.