Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-03-30 / 9. szám
143 szakadását át lehet pillantani s melly alatt a Mahuna síkság bozótjába vezető ösvények futnak egybe ; magam pedig az északnak eső sarkot szemeltem ki, honnét az Ued-Harid, Ued Maiz és Ued-Serf vidékek látkörömbe estek. — 17-én esti hét órakor leshelveinken ültünk. V Már kilenczedfél órakor Bombonnel egy felséges nőstény oroszlányt ejtett el. Daczára annak, hogy a hold nem világított és így sötét volt, a rendithetlen vadász mégis minden habozás nélkül azonnal lőtt. Golyója az oroszlány nyakát fúrta keresztül, mire ez még egy-két kétségbeesett szökést tevén, dermedten rogyott össze. Másnap reggel nagy számban jelentek meg a tisztelgők s hozták szerencsekivánataikat Bombonnelnek. Lassankint a bureau arabe tisztviselőinek vezérlete alatt hétszáz arab jelent meg a magaslaton s alig egy óra múlva a mindig szaporodó nép a környék valamennyi csúcsát elfoglalta. Ezek voltak ama hajtók, kiket a főnök a tervezett hajtóvadászatra ide parancsolt. Az adott jelre e hajtósereg bősz ordítozás közt meg is indult, hogy a szakadásokon át a hegységbe hatoljon; de nem sokára egy torzomborz nagy oroszlány mutatkozván, megálltak s daczára annak, hogy elöljáróik váltig biztatták, egy talpalatnyit sem mentek tovább. Valószínűleg eszökbe jutott, hogy illyes alkalmakkor többen közülök ott szokták hagyni foguk fehérét s nem kellett nekik a drága préda ; minek legalább azon üdvös következménye volt, hogy szerencsétlenség nem történt. Szerencsésnek érzem magamat, hogy ez első szép sikerről tehetek jelentést» melly barátomnak nem csak várakozását múlta felül, de őt a legjobb reménynyel tölti el jövő vadászatainkra nézve is, mikről annak idején önt azonnal tudósítanj sietek. Fogadja stb. " Ugyanerről szólnak Bombonnelnek szintén február 20-án kelt következő sorai : „Megérkezvén a hegységben, melly vadászatunk színhelye leendett, első gondunk volt sátrunkat kifeszíteni s élelmünket elkészíteni, mire ebédünket végezvén azonnal a vidék kikémeléséhez láttunk. Chassaing ismert jártasságával s a sasénál élesebb szemeivel csakhamar talált számomra leshelyet s később számára is, melly az enyémtől órajárásnyira esett. Mindenikünknek csalétkül öszvére levén, az enyémet 8 óra tájban gyönyörű nőstény oroszlány támadta meg. A hold még nem volt ugyan fenn, de az oroszlány fejének árnyrajzát az ég halovány világában még is láttam s rögtön füle mögé czélozva, bele lőttem aczélhegyü golyómat, melly oldalt nyakába fúródott. Lövésem után kis vártatva tíz lépésnyire tőlem rogyott le s kifújta páráját. Más nap pitymallatkor két nagy oroszlányt láttam egy hegyzug felé távozni, de olly messze voltak, hogy lőnöm kár lett volna. Reméltük ugyan, hogy ha többet nem is, de e kettőt majd a jövő esten bizonyára szem elé kapjuk; még az nap azonban az arabok olly nagy számmal kezdtek meg egy tökéletesen dugába dőlt hajtóvadászatot, hogy minden vadat elriasztottak s azóta se nem láttunk, se nem hallottunk semmit." A harmadik tudósítást e dolog felől „La chasse au Lion" czím alatt az Afrikában megjelenő „Akhbar" hozza, hol a következőket olvassuk :