Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

107 E megmérgezés módja igen egyszerű s abból áll, bogy a vállakon s czombokon alkalmazott mély vágásokat strychninnel hintjük be, melly méreg a meleg húsban csakhamar mindenhova elterjed. Dolgunkat elvégezve, táborunk felé indúltunk vissza , mellytöl mintegy négy mértföldnyire lehettünk még ; a hegynek gyalog mentünk s lovainkat kantárszáron vezettük. — Nem messze haladtunk még, midőn ebeink előtt egy känguru (vagy a hogy itt nevezik, „paddy melone") ugrott fel. — Känguru - ebünk , egy durva szőrű skót szarvaskopó nem bocsátotta messzire s alig pár szökés után már nyakon te jól megrázta s mindaddig fogai közt tartotta mig oda nem érkeztem. Bundáját azonnal letéptük, mert csak addig lehet ezt könnyű szerével tenni, míg a test alatta meleg. — A känguru és bandikut bőre ép olly ízleteseledel, mint a gyenge malaczé ha ropogósra van sütve. Az e módon öltözetétől megfosztott kängurut nyergemre akasztván, utunkat fölfelé ismét folytattuk. Sátorunknál megérkezve, Jemmyt az ebéd körül elfoglalva találtuk. Kenyérszeleteket és steakeket sütött ; egy másik edényben pedig, melly igen kellemes gőzt terjesztett maga körül, az elejtett vadak sziveit és veséit pörkölte, míg később rizst, vöröshagymát és curry-port vegyítvén hozzá, igen jó curry-vagdalékot készített belőle. — Hogy a mellőzhetlen theaforraló tartalma is ott bugyborékolt a tüz mellett, ezt talán említnem sem szükséges. Lovainkról a nyergeket leszedve, ezeket ismét kiterítettük száradni ; azután a patakhoz mentünk , hogy a vért s puskaport magunkról lemossuk. Az ebédet olly étvágygyal költöttük el , hogy azon még a legvendégszeretőbb házi gazda is elrémült volna. — De nem is tudom ám mihez folyamodjék az , kinek még egy egész napi lovaglás se hozza meg étvágyát. Jemmy föztével tökéletesen meg voltunk elégedve s őt egyátalán kitűnő ficzkónak hirdette minden torok. A hamuban puhára sült känguruhust pedig reggelire tettük el s miután megvacsorálván leheveredtünk, ama kellemes illatú nyugotindiai fűnek hatalmas fíistgomolyai közt vettük a lefolyt nap eseményeit mégegyszer tárgyalás alá. (Folyt, következik.) A nyeregben ülésről. Csalódnék, ki a fönebbi czimből itélve azt hinné, hogy én itt a nyeregben ülésre nézve bizonyos szabályokat akarok felállitani. — Ellenkezőleg azt hiszem és vallom, hogy ennek állandó szabályai nincsenek s a nyeregben ülésnek mindig azon körűimé nyekhez mértnek kell lennie, mellyek közt a lovas épen van. Egyedüli kivétel talán a lovas katona, ki állandó szabályokhoz azért ragaszkodhatik , mert minden legény ugyanazon lovat lovagolja, az-az, olly lovon ül, mellynek járása és irama többé kevésbé hasonló az ezred többi lováéhoz. A lovaglásban járatlanok természetesen azt képzelhetik, hogy a nyeregben ülés, ha valaki ezt egy bizonyos módon betanúlta, minden és bármelly lovon alkalmazható; s ez úgy is van — bizonyos fokig, de a lovasra nézve épen nem hasonló könnyüség-