Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

105 mekei, mert csak ezeket nevezik így) s meg kell vallanom, hogy semmiben sem hasonlítottak ama hosszú, sovány, fakósárga arczsziníí alakokhoz, kiket az Egyesült államokban szalmaszálaknak csúfolnak, mert olly szép erőteljes növésüek voltak s annyi volt bennök a vidámság, élet és élez, mintha csak a Smaragdszigetről származtak volna ide, melly Blarney-s Whiskey-ről lettnevezetessé (Blarney-nekneveznek t. i. Irlandban minden ollyast, mi bohós, tréfás, nevetséges). Jemmy pedig fajának olly szép példánya volt, minőt Australia alig képes sokat felmutatni s tömött, koromsötét szakállát s bajuszát úgy hiszem nem egy önkénytes vadász nézné irigységtől csillogó szemekkel. A vallabi hátulsó részéből s farkából mit a parázson sütöttünk meg, elégséges vacsora került ki mindnyájunknak , míg elejét s a maradékot egyenlő adagokban ebeink közt osztottuk szét. Lovainkat, első lábaikra békót vervén, elbocsátottuk volt s így este felé ezeket kellett felkeresnünk, mialatt Jemmy a napon megszáradt nyergeinket párnák gyanánt a sátorba vitte. Vacsora után a tüz körül heverve, pipaszó s grog mellett tanácskoztunk a másnap teendőkről. Magam jó mennyiségű stryehnint hoztam táskámban s ezt most szétosztám azon czélból, hogy ha el találunk egymástól válni, mindenikünk a mit lő azonnal megmérgezhesse ; mert nem csupán kiirtani akartuk a vadbikákat azért hogy a mi marháinkat magukkal ne csalják : de meg is kellett az elejtetteket mérgeznünk^ hogy így a sok sas, sólyom, dingo és vadeb is egyúttal kipusztúljon, melly orvmadarak gyenge bárányainkat úgyszólván nyájanként ragadták el, míg a dingók s vadebek borjaink s juhaink közt még szemtelenebbül dúltak. Egykét dal eléneklése s szárazon vagy vizén átélt pár kalandnak elbeszélése után takaróink alá bújtunk, hogy vadan támadó bikákról, alattunk összerogyó lovakról, szóval mindazon veszedelmekről álmodjunk, mellyekkel netán majd szembe keilend szállanunk. Eféle éji tanya nem jár sok előkészülettel ; a csizmát levetni, az összehajtott köpenyt a nyereg derekára fektetni, a takarót magára húzni pillanat müve s a fáradt vadász mégsem cserélne tudja miért, otthon, lágy dunnák közt ásítva nyújtózó barátaival. Jókor reggel már talpon voltunk, mert a számtalan szarka csörögése felriasztott, párosúlva ama kora madárnak kellemetlen rikácsolásával, mellyet itt a telepítők órájának neveznek. —Nagy kedvem volt ezekből egy módnélkül szemtelenet, melly úgy lármázott nevetett, mintha csak minket nevetne ki , ágáról lekapni, de nagy ellenei e madarak a kártékony kígyóknak s így érdemes volt arra, hogy megkegyelmezzek neki. Ezután a közel patakhoz mentünk, hol annak rende szerint megmosakodva, készen állottunk az indulásra. Rövid reggeli után, miután lovainkat megnyergeltük, a revolvereket s a puskát mellyet Jemmy hordott megtöltöttük volna : elindúltunk, harezot izenve mindennek, akár vén- akár tinóbika, akár üsző akár tehén legyen az, a mit a jó szerencse hoz vagy lovaink gyors lábain lötávolba kapunk.