Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

99 erdőben, kötél által vetett véget jobb sorsra méltó életének. Négy hónap múlva találták meg, de már nem függve a fán, hanem az elrothadt kötélről a mély hóra terülve. Megtudván az esetet, azonnal a hely színére siettem, a hol figyelmemet nem annyira a szerencsétlen áldozat, mint a köröskörül volt temérdek farkas-csapák vizsgálása kötötte le. — Itt is az történt : olly hoszszu idő alatt egyetlen éhes farkasnak se kerekedett kedve a holt embert fürtös gubájából kivetkőztetni. Mint Erdély legöregebb vadásza, tapasztalásból tudom, hogy nincs eset, hol a farkas támadólag lépne fel. Rendkívül félénk természete következtében hatalmas erejét még csak önvédelmileg se képes felhasználni. Vadászataim hoszszu során kivételes eset egyetlen egy sem, de állításomat igazoló sok fordult elő. Többek közt múlt éven gróf Béldi Eerencz agaraival rendre 8 farkast fogott; más tizenhatot, mind hoszszas küzdelem után, elszalasztott. Hogy ezen 16 is kézre nem került, nem az agarakon múlt / hanem egyedül tapintatlanság következménye ; mert a jelen volt hat agarász közül egynek se volt lova, hogy a viaskodásra korán érkezve, az agarakra buzditólag hathattak volna; így midőn gyalog a küzdtéi-re juthattak, az agarakat lihegve pihegve találták, a farkas pedig megszabdalt bundával már jó távol czammogott s mire a megjelenés által felbuzdult agarak uj rohammal beérhették volna, valamelly gaz vagy szakadás közé nyom nélkül eltűnt. A 24 farkassal külön történt élethalál-harcz között a kilencz agár közül egyetlen egy se kapott sebet. — E küzdelmek szemlélete nagy vadászélvezet volt. Az izmos testes vad két czingár agár által nyakonragadtatva', nyári évéiként remegett s mindamellett, hogy túlnyomó erejével akár 50 agarat összeroncsolhatott volna, rendkívüli félénksége annyira megfosztá erejétől, hogy ellentállás nélkül engedte magát tépáztatni. Egyébiránt e magával jóltehetetlenséget s ellent-nem-állást az ijedtségen kivül még onnan is magyarázhatni , hogy minden vadak között csupán az egy farkas nyaka meredt s e miatt nyakát nem fordíthatva, kénytelen egész testével fordulni ; ha nyakát olly könnyen fordíthatná, mint a róka, tán több erőt fejthetné ki önvédelmére. Tudva az előrebocsátottakat, készen voltam, hogy a „Wanderer" által tudtán kivül felfalatott nemes grófnak, hacsak felborulás által nein, farkasroham miatt bizonyosan egy hajszála se görbült meg s mint erőteljes ifjú, a hazafias nemes példával fenragyogó három Dégenfeld-testvér méltó utódja, erejét s bátorságát nem gyáva farkas , hanem hazája s nemzete ellensége ellen lesz kénytelen felhasználni — a magyar biblia szerint -- majd, hajőni fog, a minek jőni kell! .... Újfalvi Sándor. Egy öreg szalonkavadász élményei. Szerk. úr; — Hetvenhat év terhe nyomja vállamat, de még sem nyomja annyira, hogy ez a ráakasztott fegyvert ne birná; kezem se reszket még úgy, hogy a lövést egykönnyen elhibázzam s ha Isten is úgy akarja, ez idén lesz a hatvanadik tavasz, mellyen a szalonkákat várom, lesem és lövöm. Otvenkilencz év tavaszán és őszén — lesen, vizslával keresve és hajtókkal — összesen 1770. szalonkát lőttem; e számból átlag véve egy évre 30 darab esik, volt azonban több olly év, midőn csak kilenczre, tízre, tizenötre tehettem szert, míg viszont más esztendőkben ötvenet, ötvenötöt, sőt 7*