Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

94 A férfiak szövétnekekkel s égö üszkökkel kisértek táboromig, töltények fellobbantása s tüzjátékok, valamint puskák elsütögetése, tam-tamok, dobok s kürtök zaja emelte az ünnepélyt; mig elöl hosszú kopja végén a tegnap elejtett tigrisnek fejét vitték Vadászaim legelöl mentek ; ezek mögött pedig öt vén falusi bajadér hánykoj lódott a szekér előtt, különféle énekekkel s vonításokkal szolgálván a tüz tiszteletének^ olly módon, hogy ez Macbeth boszorkányainak jelenetét élénken juttatá eszembe. Táborom egész személyzete is megjelent, hogy láthassa az emberevő hulláját s ezek részéről hasonlag számtalan szerencsekivánatot nyertem. Este juhokat s baromfiat osztattam ki vadászaim között, minek folytán az egész éjen át örömzsibongás rengette a léget. Más nap az eltorzított hullát szekéren a környék valamennyi falujában körülhordták Kistimah és a dhoby, s nem csekély összegecskét tudtak maguknak a lakóktól hálaadó fejében behajtani. Sok tigrist végeztem ki életemben és sokat az emberevő után is ; de még ollyanra nem akadtam, melly illy nagyon vágyott volna emberhúsra, mert ennek áldozatai százakra mentek. Ez bebizonyitá helyességét azon régi hindu közmondásnak, hogy : „ha a tigris egyszer az emberhúst megkóstolta, soha állatra többé nem megy, mert e hús néki sokkal izletesb s könnyebben is fellelhető, mint bámelly más." A helyen, hol az emberevő elesett, most emlék áll, mit az arra menők emeltek neki, mindegyikük követ vetvén oda, míg ezekből nagy halom alakúit s azóta nem egy útas hallá a vén, már nyugalmazott с i p a y - nak szájából, a hírhedett a d m e e khanna vallah (emberevő) történetét s barátim említék, hogy sokan hozzájuk is érdektelt kérdéseket intézének a fekete szakálú lovastiszt hol és mint léte iránt, ki olly szerencsés volt a tájat e fenevadtól megszabadíthatni. Л másolat hitelességét tanúsítja Jules Gérard. Vegyesek. — Medvevadászat Oroszországban. A „Baily's Magazine of Sports and Pastimes" czimü havi füzetekben megjelenő folyóirat utolsó száma egy medvevadászat leírását hozza, mellyből a következő töredéket vesszük át : „ az idő e közben roppant hideggé vált s északról erős szél kezdett fújni, melly életlen borotvaként készült arczunkról a bőrt lehántani. Ez azonban nem hüté le hevünket, ellenkezőleg az illy időt tartók medvevadászatra legalkalmasabbnak : s nem sokára hírét is vettük, hogy egy más medve lőn nyomozva — s ennek elejtését éltem utolsó perczéig sem fogom elfelejteni. Az erdő, hol a medvét nyomozták, nagyon sürü volt : mi tehát sort képezve, egyenesen neki mentünk. — Alig lehettünk még ott tíz perczig, midőn egy kutya — legtávolabb a helytől, hol én állék —jelt adott s a többi is rögtön bele vegyülvén a kardalba, bizonyossá vált a medve hon léte. Megvallom nem is reméltem, hogy e vadászat hevélyeiben részt vehessek, miután lehetlen volt előre hatolnom a fiatal fenyők sűrűjéből, mellyeknek sudarát a reájuk nehezült hó levonta. — Ezenkívül hó-sa-