Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

62 reám, hanem kisé komikai büszkességgel bámulta prédáját, melly bár alig volt nagyobb egy szopós malacznál. E pillanatban fokozatosan egymás után több lövést hallottunk a jobb oldalon, hol tudtam, hogy William áll s nem sokára jött is egy hajtó felénk azon hírrel, hogy ott három tigris jött a vadászok elé, mellyek közül William egyen sebet ejtvén, ez a magas füvekbe, hol már tegnap jártunk volt — menekült. A hajtók sorát megállítván s magam mellé vévén három, töltényekkel a végből ellátott katonát, hogy szükség esetében a tigrissel elbánhassanak : Williamhoz siettem , ki ép akkor töltötte volt újra fegyverét s mondá, hogy három tigrist látott s rájuk , míg a sitrü fü és bokrok között ugráltak, öt lövést tevén, egyet közülök megsebesített. Vizsgálván ezután a nyomokat, tapasztalám, hogy ezek ugyanazok , mellyek az előbbi napon az emberevő csapáját szegték át s mellyeket, egy nőtigris és két kölyke nyomainak gondoltam. Többen a hajtók közül látták a megsebesült tigrist, a mint az a többi után czepelvén magát, a Nullah két ága által képezett kis szigetre menekült. — E szigetke a víz szine felett 3 lábnyi magas, mintegy 80 métre hosszú s 30 métre széles töltést képezett ; el volt borítva 5—6 láb magas füvei, náddal s anynyira be volt nőve bokrokkal s egymásbafonódott zilált növényekkel, hogy a hajtók semmi módon nem lettek volna képesek maguknak itt utat törni. Williamet, az orvost s még embereim néhányát tehát úgy állítám, hogy minden oldalfelé láthattak s ezután szolgám Chineah meggyújtván a száraz füvet, a tüz nagy pattogással a szigetet pillanat alatt lángba borítá. Magam a sűrűség egy nyilásán foglaltam helyet, hol a füvön egészen fris nyomok voltak. A tigrisek úgy hittem erre fognak jőni. Minden körülmény jó sikert engedett remélnünk s nyugtalanul vártuk jöttüket, a midőn már a fél sziget lángban állott, a nélkül, hogy tigriseink ittlétüknek csak a legkisebb jelét is adnák. — A tüz mormolt és sustorgott mint valami katonai futótűz ; sürü, fekete füstföllegek emelkedtek az ég felé s már attól kezdtem tartani : hogy hajtóink majd azt gondolják, miszerint a tigrisek a rengetegbe menekültek, a mint rögtön borzasztó ordítás rendité meg a léget s ugyanazon perczben egy pompás nőtigris s felényi nagyságú tigriskölyök szökött a Nullah homokos medrébe olly helyről, melylyet a lángok már-már elborítottak. Vagy hat lövést hallék egyszerre durranni s a füst között láttam, a mint a fenevadak még egy szökést tettek, mit átható kiáltás követvén, azonnal megértém belőle , hogy valami baj történt s odasietve, csakugyan is William lovászát találtam mozdulatlanul a földön heverve. A nőtigris, melly sérültnek látszott, félig prédáján feküdt s midőn hozzá közeiedém, hátra nézett és lelapult, mintha újra nagyot akarna szökni. Ivarabinomat lassan felemelém s bár félve , hogy a szegény fiúban kárt teszek, elrántottam a ravaszt. — Golyóm a tigris velejét fecscsenté szét, melly is dermedten esett félre, míg orrán száján a vér patakkint folyt. A szegény lovász még nem volt ngyan egészen meghalva, de már nem sokhija volt. — Fejének hátulsó részét egész nyakáig a tigris karmai, mint valami vasgere-