Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-10 / 4. szám

tónk felismerte, hogy azok a tegnap áldozatni esett nőéi voltak s ezenkivül két arany teekast vagyis nyakékszert, mit csupán asszonyok viselnek, valamint egy kést, mellyről a d n a b s állítá, hogy az egy póstalegényé volt, ki már egy hónappal ezelőtt eltiint. E csontrakás fojtó bűze azonban kiállhatlan levén, örvendettünk midőn azt odahagyva újra friss léget szívhattunk. — Szegény nő ! kiálta fel embereink egyike — nézzétek, hajának egy hosszú fürtje csizmámra csavarodott. Ezt elteszem emlékül. — Magam — szólék én — nem akarok egyéb emléket, az emberevő fejénél; s ha jobb kezem ki nem kopott ügyességéből, ha két vont csövem el nem hagy: akkor e diadaljel minden esetre lakomat ékitendi ; mert esküszöm, hogy addig nem fogok nyugodni, míg vagy én őt meg nem ölöm, vagy ő engem fel nem fal. Vadászcsapatom az éjet Botta Singarumban töltendi, hogy holnap a hajnal első sugarával készen állhasson. A faluban önkénytes társakat keresendünk s a legderekabbak közülük puskával kezükben, hajtóink számát szaporitandják. Egyúttal kikötjük, hogy senki se lőjjön bárminő más vadra mindaddig, míg czélunkat el nem értük, máskülönben a tigrist meg nem kaphatnék ; ha pedig elejtjük ezt, átalános hajtással végezendjük napot, mellynek minden eredménye közös leend. Minthogy azonban az idő már esteledik, siessünk a faluba, értesítsük czélunk felöl a hatóságokat, hivassuk össze leendő hajtóinkat, menjünk a lakomára, mellyet az orvos készíttet, s melly talán soknak közülünk utósó lakomája leend. A mint a faluban megérkezénk, ennek elöljárója a szomszéd falvakra s tanyákra küldvén, összehivatta a hajtókat; vadászcsapatunk pedig az éjre egy „suttri"-ban vagyis karavánszállásban telepedett le s pénzt kértek embereink tőlünk, hogy egy juhot s baromfit vehessenek, mit bizonyos „saomi"-k (hindu szentek) tiszteletére áldozván, jó sikert biztosítandunk magunknak. Ezek után mi ismét kimentünk táborunkba , hol még nap lenyugta előtt megérkezvén, mindenki pár perezre sátorába menve megfürdött, mi a nap fáradalmai után elkerülhetlen vala. Sehol a világon nem esik a fürdő olly jól, mint Indiában ; miért is itt reggel felkelés után ez az első ; délelőtt ha fáradt az ember s meleg van ismét, mielőtt ebédhez ülne újra s a nagy forróság alatt ha jól aludni óhajt, lefekvés előtt is megfürdík. Elhiheted a vén katonának barátom olvasó, hogy a vizgyógymódnak igen sok jó oldala van. Felüdülve s felélesztve mosakodásaink által, ebédelni ismét összejöttünk. Az étkek, mellyek az orvos felügyelete alatt készültek, átalános helyeslést nyertek s miután az étedények, poharak és palaczkok csörömpölése kissé alább hagyott, elmeséltük az orvosnak a nap eseményeit, mellyek a vén skótot olly haragba hozták a tigris ellen, hogy öklével az asztalra ütve felkiálta : az Isten engem verjen meg, ha nem megyek én is önökkel holnap reggel, e négy lábu kanibált megleczkézni. Másnap jókor, egy órával napfeljötte előtt, már valamennyen együtt voltunk sátramban és sietve csekély reggelit vevénk magunkhoz. Lehettünk gyalogok és lovasok körülbelül egyenlő számban; nyolezvan katona,