Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

Hétfő, decern!). 30. 30. sz. Ötödik évfolyam 1801. Alföldi vadászatok. Rég nem olvastam már az alföldről önnek becses lapjában semmit is — mintha csak kihaltak volna innen a sports-men-ek. Csákóról — honnan őszente mindig érdekes tudósítások érkeztek, minden hír kimaradt. — Nem akarta hattyúdalát a nagy közönség füle hallattára elzengeni s a homályba húzódott meghalni. Igen meghalni, mert a csákói vadásztársaság feloszlott. Tiz rövid év s a vadászkastély, melly pár évvel ezelőtt alig volt képes látogatóinak helyet adni, ez őszön majdnem üresen kongott s kapui mint vadászkastélyéi, örökre becsukódtak. Nem tehetem, hogy midőn kifejezném, mennyire érzem azon ürességet mellyet e tudat „Csákó volt és nincs" keblemben hágy — köszönetet ne szavazzak azoknak, kik nekünk e pár évi igazi sportot s víg baráti estéket szerezték. Bátran elmerem mondani — csak egy sincs közöttünk, kinél az ott töltött napok kellemes emlékül ne maradnának fen. Nem akarom bővebben fejtegetni a'társulat megszűntének okait. Idösbjei, kiknek alakulását köszönhette, ma már 10 évvel korosabbak, az ujabb nemzedék pedig nem siet őket pótolni. Nem szeretném a sportszenvedély elhülésének tulajdonítani ezt. Hisz ez eddig vele született a magyarral s örömben és búban elválhatlan hü pajtása volt. Egy áldás ez rajta, kire a sors keze gyakran olly súlyosan nehezedik. A szenvedélyes vadásznak akkor is akadnak boldog perczei bár, midőn a nyomott kedélyeken elkeseredésül— 36