Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-20 / 35. szám

"557 tették. — E nyilvánulások kedvesen érintettek s élénken őrzém emléküket, melly emlékek, remélem még több oroszlánnak fognak éltébe kerülni. (Folyt.) Madárvadászat a sík tengeren. i. A ki előtt négy öt ezer tengeri mértföldnyi út áll, jól teszi ha a hosszú utazás unalmai ellen nem csak felfegyverzi magát, hanem a kinálkozó mulatságok felhasználhatásáról eleve gondoskodik. — Különösen a vadászember dús lőkészletet vigyen magával. Tájékozásúl csak azt említem, hogy Bordeauxtól Pondichérybe tett harminczhat napi utazásom alatt tengeri madarakra nem kevesebb mint negyvenöt font serétet s háromszáz golyót lőttem ki. A szives olvasó itt több illy tengeri utazásom emlékeinek összefoglalt rajzát veszi. A madarak, mellyekkel az utas a sík tengeren mindig és mindenütt találkozik — a péterkék és az albatrosok. A viharmadarak családjába tartozó más szárnyasok, mint a frégate, a phaeton, a fou*), az öblökbez és a partokhoz közel tartózkodnak s csak rendkívüli körülmény, példáúl szárnyaiknál erösebb szélvész ragadja ki őket a sík tengerre, hol gyakran olly fáradtan ülnek le a hajók széleire, hogy kézzel foghatók el. Egyszer egy frégate-ot is fogtam így el, mellyet pedig némelly irók a legerősebb szárnyú és röptű madarak egyikének írtak le. Ez azonban nem áll s csupán a péterkék és albatrosok bírnak olly hatalmas szárnyerövel, hogy a tenger roppant szinén minden támpont nélkül megélhetnek. — Csak tojásukat letenni szállanak partra s fiókjaik is, mihelyt repülni tudnak, a sík tengerre mennek ki, melly valódi elemük. Az úszók rendének előőrseként a péterke üdvözli az Európából kiutazó vándort. A szárazföldtől vagy szigetektől három-négyszáz mértföldnyire, hullámok gerinczein röpkedve, ugrálva, egyszerre csak kis tollas lény jelen meg, látszólag olly nagy mint egy pacsirta, de valóságban kisebb. Tollazata bágyadt fekete, kis fehér ponttal kormány tollán ; néha el elmerül a megtörő hullámok közé, mintha csak beléjük veszett volna ; de nem, a hullámtorlat lesimúlt s im a kis madár ott tipeg, fut, röpkéd a völgyön lefelé, míg ismét a következő hullám élére kap fel. Eként látva kurta, határozatlan szakadozott mozdulatait, mintha lég és hab közt keresne helyet : azt lehetne mondani, hogy a lég a víz színére nyomja le s a hullám a légbe küldi vissza. Szárnyai segedelmével a víz szinén tud járni s innen kapta péterke nevét is ; madártani neve : tengeri hojsza ( procellaria pelagica, pétrel des tempêtes, Sturmschwalbe.) Midőn az elsőt láttam, heves fiatal ember voltam még s puskámmal kezemben minden állat itélö birájának tartván magamat, lövészi ügyességemet a kapitány előtt bebizonyítani kívánva fegyveremért mentem. A tengerész hitetlenül mosolygott, mi büszkeségemet még inkább felsarkantyúzta s nem kétkedvén lövésem sikerében — : *) Magyar és német természettudományi munkákban hasztalan keressük e madarak neveit; a franczia academia szótára a frégate-ot és a fou-t mint sebes röptű viharmadarakat említi ; az utóbbi onnan kapta volna nevét, hogy a hajóra leül s megfogni engedi magát. S z e r k.