Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-20 / 35. szám

"553 sportsman társaim, és olly vadasterekről is, hol a vidrák még nem vesztek ki egészen, de létükről csak úgy mint nálunk kedvező körülmények közt győződhetünk meg: adandó alkalommal vagy hasonló esély nyerése után, a vadászatkedvelő közönséget értesíteni fogják. Szerkesztő urnák pedig a „Vadász- és Versenylap" ötödik évfolyama befejezésekor, fáradozásaiért s a sport minden nemébeni érdekes közléseivel tanúsitott buzgalmáért, és valóban nagybecsű kitartásáért, szives elismerésem nyilvánítása mellett — maradok csekély érdemű munkatársa de őszinte tisztelője Báró Orczy Béla. Új szász. 1861. december havában. rr Ozvadászat a Simonkán. Sáros megyéből egész Tokajig egy — érczekben, opálokban s többféle vad- és fanemekben gazdag hegyláncz nyúlik le, mellynek legmagasabb csúcsát Simonkőnek, tót ajkú népünk pedig Simonkának nevezi. E csúcs sziklaormáról tizenhárom megyébe és Gallicziába nyílik roppant terjedelmű kilátás s ezt múlt September gyönyörű napjai egyikén egész társaság élvezte azon ozvadászat alkalmával, mellyet tisztelve szeretett országgyűlési képviselőnk B. úr, simonkai erdeiben kitűnő sikerrel rendezett. A Sáros megye szélén regényesen fekvő Hermány helységből nyergelt parasztlovakon vonúlt ki a vadásztársaság s víg kedvcsapongását az egy óráig tartott kemény mászás sem csökkenté, mellyel végre alkonyatkor elértük az óriási bikkfákkal fedett Simonkát s az ott kitűzött vadásztanyát. Fenn a magasban csipős hives már a septemberi est, annál kedvesebben világolt tehát a néhány tüzmáglya, mellyeknek recsegő ropogó lángjainál festői csoportozatokban pihent el a szolgaszemélyzet s a tizenkilencz mind jelesen hajtó kópéból álló kutyasereg. Az est változatos víg beszélgetés közt múlt s üditö rövid álmunkból a kürt harsány szava ébresztett fel. A készülődés sürgő forgó zaja s reggeli falatozás után megindúltunk a hajtást kezdeni. Egy hegygerinczen állottunk fel s a kopók egy vágásba bocsáttattak. Füvön bokron dús harmat csillogott s így a kutyáknak erős szimatjuk lévén : az illy vadászatokat megelőző csend rövid tartamú volt, mert nem sokára megnyiffant egy erős hangú kopó s utána csakhamar a második, harmadik s teli hanggal a többi is. A hajtás egyre élénkebbé lön ; a sokféle kopóhang vegyülékét kettőzve verte vissza a bikkes bérez ; s e zene és a vadászhevély kit ne villanyozna fel ? A hajtás egyenesen a meredeken felfelé folyt a vágásba, honnan a felvert őzbak lecsapott a völgybe s innen ismét fel a lővonal felé tartott, mellyre kibukván , egymást követő két lövés dördült el s az első hajtás bevégezve lön. Rövid szünet után a kópékat egy sürü bozóttal és cserjével lepett részbe ismét levitték, hol azonnal több őzet vettek fel s több hajtásra szakadva különböző irányba hajtottak. Nem sokára minden oldalról dörögtek a fegyverek s néhány óra alatt még öt darab őz esett. E szép vadászat egyes részletei az Ízletes ebéd alkalmával víg társalgás tárgyát képezték s a nap fáradalmait kipihenvén, másnap hajnalán a hegység aljába apró vadakra mentünk, hol nem érdektelen jelenet volt látni és hallani, mint vett fel és