Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

ha a macska kibékül a patkánnyal, miért ne békülne ki a vércse a galambbal ? kísérleteket tön, hosszadalmasakat és fárasztókat — s mi lett ezek eredménye? az, mi e világon olly ritka dolog, egy békésen élö boldog család. A kivitel titka most Garbett Károly fiának birtokában van, ki azt apjától öröklé, valódi töke gyanánt, mert bőven szedi a sok évi türelmes figyelem és gond gyümölcsét. A belépti díj csekély s a londoni közönség tódúl a boldog család megtekintésére. Egy nagy kalitkában laknak együtt a következők : — a kormányzást önhatalmilag megragadott parancsnok, Jock a varjú, fényes fekete tollazatú, éles szemű s a rend fenntartására hatalmas csórral ellátott ficzkó. Aztán jő négy majom, két macska, négy galamb, három vércse, két kacsa, négy mankács (guinea pig, Meerschwein) két vadászmenyét (Frett), két tengeri nyúl, tizenhárom fekete és fehér patkány, egy kakas, két tyúk, egy borz , két fiahordó , egy nyúl, egy mosó talpály (racoon , Waschbär) és három kutya : Rose, Tom és Limpy. E hármat se szépsége, se rútsága, hanem alkathibája teszi nevezetessé. Rose-nak három hátulsó és két elölába van ; Tómnak elől van három lába s ezek egyike szügyéböl nyúlik ki ; Limpynek pedig hátúi csak egy lába van, minden nyoma nélkül a másodiknak. —Mind a három eb született koldús , de azért barátságos, vidám, farkcsóváló állatok. Épen vacsora ideje volt — írja Buckland természetbúvár a „Fieldbe" —midőn e családot meglátogattam. A kalitkában több válu volt kenyérrel és tejjel megtöltve; egy válu körül három majom, a két menyét s egy mankács ült, valamennyi mohón falva az eledelt. A három majom osztályrésze kétségkívül a legnagyobb volt, mert a gazok először egyik, aztán másik kezükkel markoltak a válúba s nem csak gyomrukat, hanem zsebszerü pofaürjöket is megtömték. A két menyét szerényen evegetett ; nyilvánvaló volt hogy e puha étel nem az ő éles fogaikhoz mért koncz ; a mankács nem érte fel a válút s azért ollykor ollykor bele ugrani volt kénytelen. E társaság mögött egy kacsa tipegett s ha szerét ejthette, benyújtotta nyakát a válúba. A majmok negyedike daczos pofával pislogott egy szögletben s fogait vicsoritá a közeledőre. E gaz ficzkónak az a természete, hogy nem kell neki az étel, ha nem lophatja. Gazdája ennélfogva úgy tesz, mintha eldugná előle ebédjét — s ha senki sem néz oda, majom úrfi elősompolyog, ellopja s jó izün eszi. Egy másik is hasonló kleptomaniában szenvedett, de ez megjárta. — Gazdája a kalitka sodronyait egy izben veresre festette s biztosság okáért elrejté a festékes edényt ; a majom leste a dolgot s midőn nem látta senki, neki ment a festéknek , megette s beleveszett. A majmokra télen nagyon kell ügyelni, mert a hideget nem tűrik. Egyikük a vacsora végeztével kapta a menyétet, kis gyermek gyanánt Ölébe fogta s úgy összegömbölyödtek, a mint csak bírtak. Továbbá farkuk vége gyakran kisebesedik ; illy esetben a gazda fogja a majmot, zsákba dugja, hogy csak farka lóg ki belőle, éles késsel felhasítja a fark bőrét a kóros hely ízéig, ezt levágja, a vérzést izzó vassal elállítja, a bőrt aztán lehúzza a sebre, gyantaporral és keserű Hóéval beköti, hogy ne nyalogassa a majom s a bajon segítve van. (Folytatjuk.)