Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

537 _ híg. Tengeri rák, szarvasgomba pástétom ? Nem, beérném egyszerű be'afsteakkel, de ez sok legyen. Egyre több és több fát raktam a tűzre, melly magasan lobogott fel a légbe, míg végre fáradtan végig heverve elaludtam s álmodtam — semmiről. Azonban hirtelen felébredek, mert a távolból kurjongatást hallok, a bennszülöttek vontatott : „kuuu—i !" kurjantásait, mellyekre rögtön felelek. A tanyáról lovas feketéket küldtek keresésemre minden irányba, kik a tüzmáglyától kalauzolva, csakhamar rám találtak. Lovat is hoztak alám s nem sokára a tanya felé koczogtam. Az asztal körül derült piros arczokat találok s üdvözlő zajongásukra úgy fele-, lek, hogy a kezem ügyébe esett első kupába dugott fejemmel integetek nekik, aztán roppant hússzeletet vágok magamnak s ezt — tréfás gúnyolódásaikkal együtt jó kedvüen nyelem el. Vaddisznó vadászat Hajdú-Hadház , november 24. 1861. Mielőtt azon kedvező sikerű vadászat részleteinek elősorolásába fognék, melly határunk szép erdőségében múlt october hó 14-kén rendeztetett : ismertetését kell adnom a tájnak, már csak azért is, mert a tények valódisága daczára sokan a mai napig is lehetlennek tartják erdőségünkben a vaddisznó tenyészését. Hajdú-Hadház Debreczentől észak felé két órányira fekszik ; dél és kelet felé mintegy két ezer holdnyi erdőség környezi, melly a debreczeni és böszörményi erdővel összeköttetésben áll. — Ezelőtt mintegy három évvel egy erdei csősz jelenté a városi tanácsnak, hogy az erdőben vaddisznó nyomaira jött — s bár e hírt akkor sokan hitelre nem méltatták, volt még is több birtokos úr, kik a közlést nem egészen alaptalannak vélve, a magyar ős jellegébe vágó vadász-szenvedéllyel fogták fel az ügyet s szabad idejüket szokottnál nagyobb figyelemmel fordították e vadászatra. Néhány napi kémlelődés után csakugyan sikerült is egynek megláthatni a vaddisznót. Terv készült ekkor, mikép lehetne a vadászatot sikeressé tenni s abban lön v megállapodás, hogy — miután az akkori absolut kormány alatt felsőbb engedély nélkül hajtóvadászatot tartani nem volt szabad — kéressék fel a megyefőnök egy hajtóvadászat rendezhetése iránt. — Az engedély megadatott ; a vidékből több úr s nagy számú hivatalnok jelent meg a vadászatra, mellynek két első hajtása eredménytelen maradt, de a harmadikban nyolcz darab vaddisznó lön felzaklatva s ezek közül Kovács Endre h. böszörményi ügyvédnek sikerült egy vadkoczát elejteni, melly mintegy 200 fontot nyomott. Ezen eredmény eloszlatta a vaddisznó létezése iránti kétséget s ez idő óta az érdeklettek körében a vaddisznó vadászat volt a beszéd főtárgya. Folyó évi october 13-kán este egy vadászatkedvelő társaság a haza dolga fölött tépelődvén, ennek szomorú sorsáról a beszéd önkénytelenül a gondűző vadászatra fordúlt s a jelenlévők egyike , Csapó Zs., indítványára határozatba ment, a vaddisznókra új kísérletet rögtönözni. Az indítványozó egy papírszeletre azonnal fel is jegyzé 9 puskás és 8 hajtó nevét s ez utóbbiakat felszólittatta, hogy jövő nap reggelén 8 órára a csereerdei csöszház előtt jelenjenek meg. — A felhívásnak mindenki örömmel engedve, meg is jelentek a hajtók és vadászok s egybegyülten elhatározták, hol kezdjék meg a hajtást.